Krakkóban megszületett II. Ulászló magyar király, I. Ulászló néven Csehország királya.
560 éve
Ragadványneve
„Dobzse László”
A
Lengyelországban is uralkodó
litván származású
Jagelló-dinasztia tagja,
IV. Kázmér lengyel király és
Habsburg Erzsébet magyar hercegnő elsőszülött fiaként
Albert magyar király és
Luxemburgi Erzsébet unokája és
Zsigmond magyar király és
Cillei Borbála dédunokája,
II. Lajos apja. Nőági
Árpád-házi rokonsága távoli. Dédanyja Cillei Borbála volt, akinek szépanyja
Árpád-házi Katalin szerb királyné. Anyja jogán tartott igényt a magyar és a cseh trónra, aki aktívan támogatta mindkét trónigényét.
1469-ben
III. Frigyes német-római császár biztatására fellépett
Podjebrád György cseh király ellen, de ezt követően tétlenül figyelte
Mátyás magyar király és Podjebrád küzdelmét, noha Podjebrád a béke biztosítása érdekében őt jelölte ki utódául.
1471 márciusában a Mátyással történő alkudozások ideje alatt Podjebrád meghalt, és a cseh főnemesek
Kuttenbergben május 27-én
Ulászlót cseh királlyá választották. Augusztusban a koronázásra is sor
került, ám akkor Ulászlónak többek között a Mátyás elleni fegyveres
fellépést is meg kellett ígérnie. A fiatal király három évig
húzta-halasztotta a hadjáratot, és csak
1474-ben
szánta rá magát, hogy Csehországból kiszorítsa Mátyás csapatait.
Döntésében bizonyára nagy szerepet játszott apja, IV. Kázmér lengyel
király beígért fegyveres segítsége. 1474-ben a közös sereg azonban
Boroszlónál súlyos vereséget szenvedett, s Mátyás csapatai Csehországban maradtak.
1477-ben III. Frigyes császár nekiajándékozta a cseh hűbért, s rá két évre,
1479-ben Mátyással is sikerült békét kötnie: megegyeztek, hogy mind a ketten viselhetik a
cseh királyi címet.
1487-ben
a pápa is elismerte Ulászlót cseh királynak, de az országot Mátyás
csapatai miatt nem tudta egyesíteni. Ténylegesen Ulászló Csehországot
birtokolta, míg Mátyás Sziléziát és Morvaországot.
Mátyás halála után,
1490-ben a magyar főnemesek nagy része Ulászlót kívánta látni a magyar trónon Mátyás fia,
Corvin János herceg és a
Habsburgok
helyett. Ennek oka a várható cseh-lengyel szövetség mellett elsősorban
Ulászló gyenge jellemvonásai voltak, mely tulajdonságok királyként
valóban jellemezték, hiszen gyenge akaratú, kevés tehetséggel megáldott
uralkodó volt. Kortársai szerény képességűnek tartották, amit a
rendszeres „ökör” jelző igencsak nyomatékosított. Hamar ráragadt a „
Dobzse” (lengyelül „
Jól van!”)
gúnynév is, hiszen kegyencei bármit kérhettek tőle, ő azt válaszolta:
dobzse. A magyar főurak természetesen nem bízták a véletlenre a
választást: koronázási feltételként feleségül kellett vennie a király
köztudottan meddő özvegyét,
Aragóniai Beatrixot (tőle csak
1500-ban sikerült elválnia), el kellett törölnie Mátyás újításait (
Decretum Maius[1]),
köztük a hadiadót; vissza kellett helyeznie a nemeseket az ősi
jogaikba, valamint el kellett fogadnia, hogy a fontosabb ügyekben a
királyi tanácsnak van fenntartva a döntés joga.
Ulászlónak a koronázás előtt vetélytársai akadtak az elhunyt Mátyás fia, Corvin János, saját öccse,
János Albert és III. Frigyes fia, a Habsburg-nagyhatalmat megalapozó
Miksa német király személyében. Corvin Jánostól és öccsétől,
Kinizsi Pál és
Báthori István
erdélyi vajda csapatai segítségével szabadult meg. A jóval nagyobb
fegyveres erővel rendelkező Miksa azonban megoldhatatlan problémát
jelentett a már megkoronázott (a koronázási szertartásra
1490.
szeptember 18-án
Székesfehérvárott került sor, melyet a kiskorú esztergomi érsek helyett Laki Thúz Ostvát
zágrábi püspök végzett) Ulászló számára, s az
1491-ben megkötött, megalázó
pozsonyi békében
kénytelen volt lemondani Mátyás király ausztriai hódításairól, vállalta
100 000 aranyforint kártérítés megfizetését, valamit beleegyezett abba,
hogy amennyiben fiú örökös nélkül halna meg, úgy Csehországot és
Magyarországot a Habsburgok öröklik.
II. Ulászló
Budán
rendezte be udvarát, ahol Beatrix, akit a király már a titokban,
szándékos formai hibával megkötött házassági ceremónia után elhagyott,
nemkívánatos személynek számított. A tekintély halvány szikrájával is
alig rendelkező Ulászló helyett a királyi tanács tagjai kormányozták az
egyre súlyosabb válságba sodródó országot. Mátyás korában kezdődött meg,
hogy tehetséges, de szegény emberek egészen magas hivatalig tudtak
emelkedni, ám a Jagelló-korban többen már meg sem álltak a királyi
tanácsos rangjáig.
Bakócz Tamás
esztergomi érsek egy kerékgyártó fia volt, s több pénze volt, mint a
magának a királynak. Szathmári György egyszerű kassai polgárként kezdte
pályafutását,
Szalkai László egy
mátészalkai
varga fia volt. Ez a tény önmagában nem is jelentett volna problémát,
azonban köztudottá vált, hogy a főemberek kizárólag a saját hatalmukat
építgetik, illetve alkotó energiájukat (például
Szapolyai Istvánnál) a bárók és a köznemesek közötti harc köti le.
II. Ulászló 60. születésnapja után két héttel,
1516.
március 13-án halt meg Budán. Temetésére hat nappal később,
március 19-én került sor
Székesfehérvárott. Fiát, az ekkor tízéves Lajos herceget még
1508-ban magyar,
1509-ben cseh királlyá koronáztatta, hogy biztosítsa számára mindkét ország koronáját. Halálos ágyán, 1516.
március 12-én a maga elé hívatott országnagyok jelenlétében Bakócz Tamás esztergomi érseket,
Bornemissza János budai várnagyot és
Hohenzollern György brandenburgi őrgrófot
(Ulászló első feleségének, Brandenburgi Borbálának az unokaöccsét)
nevezte ki kiskorú fia gyámjaivá. Egy szétzüllött országot és 403 000
forint adósságot hagyott maga után.
A mai történészek egy része nem látja olyan negatívan II. Ulászló
szerepét. Sőt van, aki úgy véli, hogy Dobzse László politikáját nemcsak
hogy béke és igazságosság jellemezte, hanem a gazdasági és kulturális
élet is fejlődött a korban. Hahner Péter történész szerint semmi okunk,
hogy II. Ulászló korát a romlás és hanyatlás időszakának tekintsük.
A néphagyomány Ulászló nevéhez kapcsolja a „
lacikonyha”
elnevezést, pedig jóval régebbi hagyománya van. Az elszegényedett udvar
viszonyait jól illusztrálja az a legenda, hogy a királyi éléskamra
kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A
királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló,
azaz „Laci konyhájának.
Kommentáld!