Nagy veszteség érte a hazai sportot.

Meghalt Albert Flórián (Császár, Flóri)

(Hercegszántó, 1941. szeptember 15. – Budapest, 2011. október 31.)

Az egyetlen magyar aranylabdás válogatott labdarúgó, a Nemzet Sportolója.

Az 1950-es évek végétől az első kiemelkedő képességű játékos. Nagyon fiatalon lett elismert labdarúgó.

Kiválóan cselezett, labdáit vonzotta a kapu.

Önéletrajzaiban önkritikusan megemlíti, hogy nagyon szeretett játszani, de nem szeretett edzeni.

1974. március 17-én fejezte be az aktív játékot.

Pályafutása alatt (1958-tól 1974-ig) végig a Ferencváros játékosa volt. Bajnoki és különböző kupamérkőzéseit összeszámolva összesen 537 mérkőzésen lépett pályára a felnőtt csapatnál, ezeken 383 gólt szerzett.

Háromszor lett gólkirály, négyszer nyert magyar bajnokságot, egyszer nyert Magyar Népköztársasági-kupát. 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, miután 1:0-ra győztek az olasz Juventus ellen.

1958. november 2-án debütált a felnőttcsapatban - 17 évesen -, amikor a Ferencváros a Diósgyőr ellen játszott a Népstadionban. A mérkőzésen máris két gólt szerzett. Az egyre eredményesebb csatársornak nem sokkal később már ünnepelt csillagává nőtte ki magát.

1959. június 28-án mutatkozott be a válogatottban Svédország ellen. A mérkőzés 3:2-es magyar sikert eredményezett.

1959. október 11-én Belgrádban, élete harmadik válogatott mérkőzésén három gólt is szerzett a jugoszláv válogatott ellen.

Ezután eredményes volt Svájc és az NSZK ellen is. 1960-ban bajnoki ezüstérmes lett a csapattal, és 27 góllal a gólkirályi címet is megszerezte.

1961-ben ismét gólkirály lett 21 góllal, holtversenyben Tichy Lajossal.

1960-ban bekerült az olimpia magyar válogatott keretébe is, a tornán a bronzérmet szerezték meg.

A válogatott csoportelsőként jutott az elődöntőbe, ahol azonban Dániától vereséget szenvedtek, majd a bronzmérkőzésen 2–1-re győzték le Olaszországot.

Albert 5 gólt szerzett a torna során: egyet India ellen, valamint kettőt-kettőt Peru és Franciaország ellen.

1963-ban a Ferencvárossal bekerült a Vásárvásorok Kupája elődöntőjébe, azonban csak a bronzérmet szerezték meg, mivel 3–1-re kikaptak a jugoszláv NK Dinamo ellen. Ezt ellensúlyozta, hogy magyar bajnokok lettek, majd a következő évben is megismétlődött a siker.

1965-ben a második helyet szerezték meg a bajnokságban, de Albert 27 góllal, immár harmadszorra, gólkirály lett.

A Fradi a Vásárvárosok Kupájában ebben a szezonban is szárnyalt, ezúttal egészen a döntőig, ahol a Juventus legyőzésével a kupát is megszerezték, Az 1965-ös Aranylabda szavazáson pedig a hatodik helyen végzett.

Az 1966-os világbajnokságon kiemelkedő játékot produkált, amire felfigyelt az európai sportsajtó.

1969. június 15-én Koppenhágában a Dánia elleni világbajnoki selejtezőn súlyos sérülést szenvedett.

1974. május 29-én elbúcsúzott a válogatottól is. Pályafutása alatt 75 válogatott mérkőzésen 32 gólt szerzett.

2007. december 21-én átkeresztelték az Üllői úti stadiont: Albert Flórián Stadion lett.

Szepesi György mondta róla:

"Rendkívül szerény volt, rokonszenves a csapattársak számára is. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgott meg ellenfelet. Amellett hihetetlen, bámulatos cselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan, amit nem lehet megmagyarázni. Baróti így könnyen és gyorsan megtalálhatta a nagy hármast, Göröcs, Albert, Tichy személyében. A külföld is fölfigyelt erre a csodálatos mozgástechnikára és gólérzékenységre. 67-ben megérdemelten ítélték neki oda az Aranylabdát."

"Higgadtan a kapu előtt!" (Albert Flórián)