2014.11.26.

Szentistváni Babits Mihály, teljes nevén: Babits Mihály László Ákos Szekszárdon született, 1883. november 26-án. Költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja volt.

Édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró volt, édesanyja a művelt és versszerető Kelemen Auróra. Babits az elemi iskolát Pesten, Pécsett végezte, a ciszterciek gimnáziumába 1893 szeptemberétől járt. Ötödikes gimnazista volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyja a 2 testvérrel visszaköltözött az anyai nagypapa szekszárdi házába. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára járt, Négyesy László híres stílusgyakorlatóráin ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Latin-magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta, több városban, több gimnáziumban is tanított. Első művei a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában jelentek meg 1908-ban.
1909-ben jelent meg első kötete Levelek Iris koszorújából címmel, 1913-ban írta meg első regényét A gólyakalifa címmel. Ebben az évben kezdte lefordítani Dante Isteni színjátékát olaszról magyarra. Egy szerelmes verse (Játszottam a kezével) megjelenésekor hazafiatlansággal vádolták, s elvesztette tanári állását.
1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1925-ben elnöke. 1930-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagja lett. 1920. februárjától kizárásáig rendes tagja volt a Petőfi Társaságnak. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár, de csak a Tanácsköztársaság bukásáig.
1921. január 15-én Budapesten, a Józsefvárosban házasodott össze Tanner Ilonával.[3] 1924-ben az esztergomi Előhegyen vettek nyaralót, ahol a költő haláláig sokat időztek, Babits sok műve itt született. Ettől kezdve Babits a város kulturális életének meghatározó alakja lett. Alapítótagja volt a városban máig működő Balassa Társaságnak. Esztergomi házában több híres írót, költőt, művészt fogadott, akik mind aláírták az úgynevezett autogram-falat. A nyaraló ma Babits-múzeumként működik.
1933-ban írta utolsó regényét, az Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom című antiutópiát egy állandó háborúban élő kilátástalan világról. Az események egy meghatározatlan társadalomban játszódnak, ahol a háborúban a férfiak zöme már meghalt, így a nők is katonai szolgálatot teljesítenek. 1929-től lett főszerkesztője a Nyugatnak, a kor legmeghatározóbb magyar irodalmi folyóiratának. Lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta a diagnózis, hogy gégerákban szenved. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre rajta, képtelen volt beszélni, ezért beszélgetőfüzetén keresztül érintkezett a külvilággal. 1938-ban jelent meg a Jónás könyve. 1941. augusztus 4-én halt meg.