HÍRES MAGYAROK

Bartók Béla

17 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Bartók Béla

1881. március 25. Nagyszentmiklós (Sinnicolaul-mare)
1945. szeptember 26. New York

A XX. század zenéjének egyik legnagyobb alakja nagy világfeszültségek korának szülötte, aki mindvégig meg tudta őrizni azt, amit ebben a korban a legnehezebb volt: Bartók útja, minden szava és hangja őszinte és igaz.Zeneértő családba születik, édesapja iskolaigazgató, műkedvelő csellista, édesanyja, Voit Paula egyben első zongora tanára is, akitől a sok zenei játékos foglalkozás után öt éves korától kap rendszeres oktatást („ekkor már nem nyugta és megkért, tanítsam zongorázni”).

Az apa korai halála után édesanyjára hárul a családfenntartói szerep, aki tanítói állást vállal előbb Nagyszőllősön, majd Pozsonyban és Besztercén. Fiának zenei fejlődését szem előtt tartva helyezkedik el végül is Pozsonyban. Az ifjú Bartók itt végzi a gimnáziumot, és alkalma nyílik, hogy Erkel Lászlónál, Erkel Ferenc fiánál tanuljon zongorázni. Itt ismerkedik meg Dohnányival is, az ő tanácsára nem Bécset, hanem budapesti Zeneakadémiát választja további tanulmányainak színhelyéül.

Felvételt nyer Thomán Istvánhoz, Liszt Ferenc egykori növendékéhez, akinél zongorát, és Koessler Jánoshoz, akinél zeneszerzést tanul. Zenei fejlődésére kezdetben Brahms, majd Wagner volt nagy hatással. Liszt Ferenc művei, az ő magyarsága és annak kifejezésbeli problematikája, valamint a liszti örökség modernsége egész életében foglalkoztatta. Richard Strauss zenéje azonban elementáris erővel ragadja meg (1902.) és hatására nagy erővel fog a komponálásba, műveinek egész sorát mutatják be külföldön és itthon 1903–5 között.

Az 1905-ös esztendő döntő fordulatot hoz: ekkor fedezi föl Párizst a maga világvárosi művészeti gazdagságában és talál rá a magyar parasztzenére. A sok áldozattal járó gyűjtőutak során köt barátságot Kodállyal, akivel sok ezer dallamot vesznek fonográfhengerekre és jegyeznek le. Bartók hamarosan rájön, hogy az igazi magyar sajátosságokat a szomszéd népek zenéjének föltárásával lehet igazán kitapintani, ezért széleskörű gyűjtésbe fog a román és a szlovák falvakban is, de gyűjtését kiterjesztette arab és később török vidékekre is. Megteremt egy új tudományt, lerakva az összehasonlító népzenetudomány alapkövét. Tudományos munkássága miatt több felől érik értetlen politikai támadások a tízes-húszas években, amelyekre adott válaszaiban kristálytisztán fogalmazza meg a vezéreszméjét, a népek testvérré válásának gondolatát.

1907-ben nevezik ki a Zeneakadémia tanárává, ahol Thomán István örökébe lép. Mint koncertező zongoraművész Európa minden országában megfordul Angliától a Szovjetunióig, Norvégiától Portugáliáig és Olaszországig, de Amerikába is többször utazik. Különösen meleg kapcsolat fűzi Bázelhoz.

Paul Sacher felkérésére írja a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára (1936) és a Divertimento (1939) című művét.Zeneszerzői munkásságában töretlen fejlődést mutat, nem törődve a kritikákkal és a fogadtatással. A kortársak (Schönberg, Sztravinszkij) nem hagyják érintetlenül, mégis szilárdan járja a maga útját, tudatosan építve népzenéből gyökerező nyelvezetét.

A kezdeti értetlenség, sőt ellenségeskedés után a húszas-harmincas évek növekvő hírnevet és elismerést hoznak.A hitlerizmus előretörése miatt egyre inkább visszavonul a nyilvánosságtól, aggódva tájékozódik az emigráció lehetőségeiről. Édesanyját nem akarja magára hagyni, de amikor ő meghal, és kitör a világháború, fájdalmas búcsúvétel után elhagyja hazáját.

Feleségével 1940. október végén érkezik New Yorkba. Az amerikai évek sok nehézséget és betegséget hoznak, művészete mégis továbbfejlődik – olyan, mint a csavarvonal: mindig magasabb szinten, mindig teljesebben megoldani ugyanazokat a központi problémákat – így sikerülhetett számára az évszázad zenéjének egyik legmagasabb szintű összefoglalása, amelyhez szorosan hozzátartozik az a megfoghatatlan erkölcsi bátorság, ami végül is megteremtette műveiben a harmóniát, békét és hitet.

Legjelentősebb alkotásai közül valók színpadi művei: Balázs Béla szövegkönyvére készült a magyar deklamációt megteremtő opera: A kékszakállú herceg vára (1911), és táncjátéka: A fából faragott királyfi (1917). Pantomimje, A csodálatos mandarin (1919. Lengyel Menyhért szövege) hazai sikerét a szerző nem érhette meg.Vokális művei szorosan kapcsolódnak a népdalokhoz, bár a Kodály biztatására írt 27 gyermek- és nőikar (1935) zenéjében saját invenció népi szövegeken.

Kiemelkedik ebből a körből az Öt dal Ady Endre verseire (1916) és az életmű világítótornya a Cantata profana (1930).Természetes, hogy legnagyobb számban zongorakompozíciói vannak, köztük a híres Allegro barbaro (1911) a Gyermekeknek (1908-9) sorozat és a Mikrokosmos (1926-39) hat kötete. A Szabadban című ciklus (1926) költészete mutatja be Bartók mély kötődését a természethez.

Kamaraművei közül kiemelkedik hat vonósnégyese, a különleges apparátusra írt Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (1937) és a Kontrasztok (1938), amelyet Benny Goodmannek írt.

Táncszvitjét (1923) a főváros felkérésére írja Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából. (Erre az alkalomra írja Kodály a Psalmus Hungaricus-t.)

I. és II. zongoraversenyét (1926 és 1931) az ősbemutatón maga játszotta. A III. zongoraverseny zongoraművész társának és feleségének, Pásztory Dittának készült (1945) betegségében, az utolsó 17 ütemet már barátja Serly Tibor hangszerelte. A csodálatos lírával és életszeretettel megírt darabot Sándor György mutatta be.

Két hegedűversenye (1908 és 1938) mellett még számos zenekari művét - Két portré (1908), Két kép (1910), Négy zenekari darab (1912; 1921), Román népi táncok (1917), I. II. rapszódia (1928), Erdélyi táncok (1931), Magyar képek (1931), Magyar parasztdalok (1933) - szívesen és nagy sikerrel adják elő, de legnépszerűbb opusa az öttételes, nagyzenekari Concerto (1943), amely manapság a világ hangversenytermeiben a legtöbbet játszott zenekari mű.