Eger ostroma 1552-ben. Vizkelety Béla műve Franz Kollarž litográfiája alapján

Eger ostroma 1552-ben, az Oszmán Birodalom azévi hadjáratának az utolsó hadieseménye volt. Az 1552-es török hadjárat a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult. A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot.^[1]

A "Nagy" és "Dicsőséges" („Magnific”) I. Szulejmán szultán a ruméliai európai haderőt vetette be a pártharcoktól megosztott Magyar Királyság ellen. Az egyesített török seregek, ősszel a közeledő tél előtt szokatlanul későn, 1552. szeptember 9-én kezdték el ostromolni Eger várát és azonnal erős tüzérségi tűzzel próbáltak rést ütni a falakon.

Az egri várban kis létszámú, többségében magyar várvédő katona állt szemben a szultán hadseregével. A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett,^[2] míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel.^[3] Az új évezred történelmi kutatásai alapján a török had létszáma vélhetően 30-40 ezer fő volt,^[4] ennek ellenére még így is veszedelmes túlerőt jelentett harcedzettségével és fegyverzetével. A törökök 38 napig ostromolták Eger várát. A török hadsereg 140 ágyúval lövette a várat, és a védők 24 ágyúval védekeztek, míg a többszörös török létszámfölénnyel szemben 2364 magyar várvédő nézett farkasszemet.^[5] A törökök azonban 1552. október 17-én a hadiszezon lejártával befejezték az ostromot. A védősereg a túlerővel szemben, ötheti ostromban védte meg a várat és az idő haladtával közeledő hideg időjárás a török ostromlókat elvonulásra kényszerítette.^[6]

Ha sikerült volna a törököknek a várat birtokba venni, akkor elvághatták volna egymástól a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket. Mivel Egert nem tudták bevenni, az északi hadiút fenyegetettsége felszabadult és a felvidéki gazdag bányavárosok is megmenekültek egy későbbi támadástól. Továbbá ez a magyar győzelem azt a politikai eredményt is hozta, hogy sikerült 1596-ig megállítani a további oszmán hódítást a Magyar Királyság ellen.^[7]

A vár építésének pontos időpontjáról nincsenek adatok. A kutatók a fennmaradt források alapján a 13. század második felére teszik a dátumát. Akkor még püspöki lovagvárként funkcionált, nevét pedig „Szent János” vagy „Szent János evangelista váraként” említik az oklevelek. Az 1540-es évek végén, az akkori kor rohamosan fejlődő haditechnikájához mérten az egri vár elavultnak volt tekinthető.

Perényi Péter koronaőr

Amikor az egri vár a hatalmas kiterjedésű egri püspökség jövedelmeivel együtt Perényi Péternek, I. Ferdinánd magyar király kancellárjának, a magyar hadsereg főparancsnokának és a Szent Korona őrének tulajdonába került, lehetőség nyílt a régi vár teljes átépítésére. Perényi Alessandro da Vedano itáliai hadi építészt, várépítő mestert bízta meg az átépítések irányításával. A székesegyház már álló szentélyfalaiból alakították ki 1537 és 1548 között, a vár átépítésekor a hatalmas Szentély-bástyát.^[23] 1543-tól Varkoch Tamás, Perényi várnagyának parancsnoksága alatt az építkezések eredményeként, a vár és az ódon püspöki erőd elvesztette középkori lovagvár jellegét, és teljesen új funkciót nyerve a török terjeszkedés elleni erősséggé, végvárrá alakult. Perényi a törökökkel való egyezkedések vádja miatt gyanúba került, azzal a váddal, hogy a török fennhatóságának elismerésével a maga számára akarja megszerezni a királyi trónt, ezért Ferdinánd elfogatta és holtáig fogságban tartotta.

Dobó István korábban Török Bálint^[24] nándorfehérvári bán udvarában szolgált, mint hadnagy, de Török Bálint török fogságba való kerülése után Ferdinánd király szolgálatába lépett. Ferdinánd királytól kapott első fontos feladata, az adók és az egyházi tized behajtása volt az egri püspökség területén. Az egri vár ekkor még a református Perényi Péter koronaőr kapitányának, Varkoch Tamásnak a kezében volt, aki csak Perényi szabadon bocsátása fejében adta át az erősséget.

A mai vár kapuja

Török tüzérek Esztergom ostrománál (1543)

1548-ban került ismét Ferdinánd király kezére az egri vár. Várkapitányokká Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezték ki. 1550-ben, a szolnoki vár megerősítési munkálatai során ismerkedett meg Dobó Sulyok Sárával, akit még abban az évben feleségül is vett. Felesége családján keresztül rokonságba került a Török, Balassa, Bocskai és Somlyai Báthori családokkal.^[25] Az előző időszak protestáns kapitányaival ellentétben Dobó katolikus volt. Ugyanezen év novemberében nevezték ki Oláh Miklóst érdemei elismeréséül egri püspöknek és kancellárnak, aki a családjára is kiterjedő magyar nemességet kapott. Oláh Miklós Heves vármegye örökös főispáni tisztét is viselte.^[26] A püspök és főispán távollétében Dobó István gyakorolta a püspök földesúri és főispáni tisztét is.^[27] Az egri vár jövedelmeit a király és a püspök által kötött szerződés alapján három részre kellett osztani: egyharmadát a püspökség kapta, egyharmadát a vár megerősítésére kellett fordítani, egyharmadából pedig a várőrség zsoldját kellett fizetni. Ezt a döntést a király azért hozta, mert Buda 1541-ben történt elfoglalása után a Habsburg uralom alatti megmaradt Királyi Magyarország legfontosabb védőbástyája Eger lett.^[28] A Tisza melléki nemesek az egri vár megerősí­téséről 1544. július 6-án Sajószentpéteren gyűlést rendeztek. Kötelezték magukat arra, hogy az egri püspökség egyházi ti­zedeinek beszedési jogát - melyet korábban lefoglaltak - visszaadják a királynak, hogy a befolyt pénzből-a király a várat megerősíttethesse. A pénz beszedésével az uralkodó Dobó Ist­vánt bízta meg.^[29][30]

Hieronymus Ortelius Redivivus et continuatus oder der Ungarischen Kriegs-Empörungen historische Beschreibung... című krónikájának címképe. A szerző összegyűjtötte az összes török ellenes összecsapást 1395-től a 17 századig.

Portyázó török lovasok

Dobó István 1548-1552 között szorgalmas erőfeszítéssel szerelte föl az elhanyagolt várat a török elleni védekezésre. 1552 nyarán csak 400 katona állomásozott az egri várban, fele részben gyalogos, másik fele lovas katona volt. Dobó István kémeket foglalkoztatva június 7-én értesült a török hadmozgásokról. Dobó erősítést kért, a trónörököstől, Miksa főhercegtől és Oláh Miklós esztergomi érsektől június 12-én, később elküldte Káldy Jánost és Csiga Jánost a Borsod vármegyei közgyűlésre, illetve Lakatgyártó Jakabot Besztercére segítségeket kérni.

Július 19-én Miksa főherceg utasította Pető Gáspár, Bornemissza Gergely és Zoltai István hadnagyokat, hogy csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba, és intézkedett, hogy Erazmus von Teuffel (a magyarok Ördög Rézmánnak vagy Ördög Mátyásnak hívták) és Agostino Sbardelatti váci püspök gondoskodjon Eger és Szolnok védelméről.

A várkapitány további futárokat küldött Perényi és Bebek Ferenc főurakhoz július 26-án, és Teuffel német zsoldosvezér még mindig azt tudta csak jelenteni a főhercegnek, hogy Eger és Szolnok őrségének száma nem elegendő, ha ostromuk bekövetkezik. Dobó István a segítségadást sürgető királyi leveleket külön futárokkal küldte szét a felvidéki megyékhez, amelyekben hadisegélyt kért. Legjobb felderítőit elküldte Budára, Hatvanba, a Temes vidékre, Váradra. A hónap végére már tudták, hogy a budai pasa is Eger ellen vonul, erre a királyi haderőt az elesett Drégely vára ellen küldte, hogy a budai pasát lekössék és ne vonuljon Eger ellen. Miksa felszólította a vármegyéket azonnal küldjék a megígért csapatokat Egerbe, és utasította Teuffel győri főkapitányt, Sforza Pallavicini zsoldosvezért (Fráter György gyilkosát^[31]) és Sbardelatti váci püspököt, hogy együttesen 300 darabont küldjenek Egerbe.

Az újjáépített és korszerűsített szolnoki vár 1552. évi ostroma Ortelius művéből

Balassa Menyhért dunáninneni országos főkapitánynak Temesvár eleste után Eger védelmére és felmentésére kellett volna sietnie, de 200 lovasával visszahúzódott Erdélybe, a nemesi felkelés összehívásának sikertelenségére hivatkozva, bár Castaldo Debrecen és Szolnok védelmében nélkülözhetetlennek tartotta.^[32]

Drégely eleste után egymás után estek el a várak nógrád és hont vármegyében, Gyarmat, Ság^[33], Szécsény, Bussatornya, Hollókő és Buják. Fülek várának felmentésére komoly sereget gyűjtöttek össze de, 1552. augusztus 11-én Palástnál a csatában elesett (Dudich) János Ágoston váci püspök, Erasmus von Teuffel(de) győri főkapitány és Sforza Pallavicini pedig török fogságba került, így megsemmisült az egyetlen királyi sereg, amely a mohácsi csatavesztés óta először vette fel a harcot a törökkel.^[34][35]

Miksa ezért a Felvidékhez fordult - Thurzó Ferenc érsekhez és Balassa János főispánhoz, aki 1550-ben Szolnok várának kapitánya volt -, hogy küldjenek Egerbe és Szolnokra 600 katonát, a Kassai kapitány pedig 150 lovast! Haladék nélkül küldjenek át a pozsonyi várból puskaport, ágyút és ólmot. Castaldót utasította, hogy Nagyváradról vigyen ostromszerkezeteket, Varkocs Tamás kapitány és az őrségét, az ágyúikkal együtt evakuálja Szolnokra vagy Egerbe. Dobó István budai kéme augusztus 20-án már biztosra vette Eger megtámadását, ezért levelet írt testvéreinek és tájékoztatta őket. A török elől Debrecenbe menekült Tót Mihály szegedi bíró hajdú sereget gyűjtött, majd megrohanta és visszafog­lalta Szeged városát. A várat már nem tudta bevenni, a Budáról érkező török seregek néhány nap múlva újra elfoglalták a várost.^[36] A Szolnok várához igyekvő török hadakat Tót Mihály csapatai megtámadták.

Korabeli magyar lovaskatona. Illusztráció Wilhelm Dilich (1571-1650) Ungarische Chronica művéből

A budai pasa augusztus 24-én el kezdte lövetni Szolnok várát. Dobó és Mecskey Rátkay Pált kérte fel, hogy járjon közbe Ferdinánd királynál, hogy nehogy késlekedjék a hadi segítséggel, mert amikor már bezárul a vár körül az ostromgyűrű, akkor az már túl késő lesz. Augusztus 28-án megérkezett Győr várába a német szászoktól az erősítésként küldött 11-15000 katona, azonban csak tétlenül és közömbösen várakoztak. Erre a hírre írta keserűen a sok ígérgetés elmaradása után Dobó István a király zsoldosvezérének Giovanni Battista Castaldonak:

Szeptember 1-én a várvédők felszólították Werner Györgyöt^[38], a Magyar Kamara pénztárnokát és kassai hadbiztost, hogy a királyi parancsnak tegyen eleget és küldjön gyalogosokat Egerbe vagy Szolnokra. Még Csapi egri tizedesnek sikerül bejutni a szolnoki várba Dobó lelkesítő szavaival, de ott már a pártoskodás és szökések volt napirenden.^[39] Szolnok harmadikán elesett, ami után a török vezír levelet küldött Eger várába, hogy a gyaurok adják fel a várat. Ferdinánd király négy zászlóalj zsoldost parancsolt Egerbe, de senki sem indult el.