Almásy László Ede (1895-1951), századunk nemzetközi jelentőségű Szahara-kutatója 1895-ben született Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) magyar nemesi, de nem grófi család sarjaként.

Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen érdeklődött a gépkocsi és a repülőgép iránt. Az angliai középiskola után a hazai aviatika úttörője, majd az I. világháború kitüntetett hadipilótája volt.

1926-tól a grazi Steyr-gyár szombathelyi képviselőjeként több rövidebb utat tett Egyiptomban és Szudánban. Először azért ment, hogy szudáni vadászaton vegyen részt Esterházy Antal herceggel, majd megbízásból tért vissza, hogy a gépkocsik menetképességeit bizonyítsa.

Expedíciók

Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette, ekkor a híres Darb el-Arbain ősi karavánút, a "Negyven nap útja" egy szakaszát fedezte fel újra. Életének fordulópontja volt ez a kalandos autóút, a sivatagi szerelem kezdete.

Almásy a következő évtizedben az ismeretlen Szahara, különösen a Líbiai-sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Bekapcsolódott az elveszett kincses oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura kutatásába.

1931-ben azonban gróf Zichy Nándorral útban Egyiptom felé repülőgépével Szíriában viharba került és lezuhant.
1932-ben Almásy expedícióját a fiatal angol arisztokrata, Sir Robert Clayton East-Clayton segítségével szervezte meg a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf Kebir (Nagy Fal) területére.

Az expedíció a gépkocsik mellett sportrepülőgépet is használt felderítésre, s ennek a technikai újításnak köszönhetően sikerült a titokzatos völgyek közül kettő helyzetét meghatározniuk.

A következő évben (1933) azonban valóságos versenyfutás kezdődött Almásy és az előző évi vállalkozás tagja, Patrick Clayton mérnök között. A két Clayton nem állt rokoni kapcsolatban.

Almásy támogatója és társa, Sir Clayton tragikus hirtelenséggel elhunyt, ám felesége, Lady Dorothy Clayton férje emlékére expedíciót szervezett a sivatagba. Ám az özvegy nem Almásy, hanem annak versenytársa, Patrick Clayton angol mérnök oldalán jutott el a két völgybe!

Almásy anyagi nehézségek miatt később indult, és a két társaság talán szándékosan elkerülte egymást a sivatagban. Hősünk így nem találkozott a fiatal angol özveggyel, aki angliai visszatérése után röviddel, egy furcsa repülősbaleset miatt elhunyt.
A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Sikerült ugyanis egy bennszülött útmutatása alapján a harmadik vádit, az akáciák völgyét (Wadi Talh) megtalálnia, így Zarzura három völgye - Almásy szerint - legendából va lósággá vált.

Almásy legjelentősebb felfedezései azonban azok az őskori sziklaképek ("Az úszók barlangja") , amelyeket ekkor talált a Gilf Kebir területén és az Uweinat-hegység Ain Dua forrása feletti sziklaüregekben.

A következő években Almásy hatalmas sivatagi területeket térképezett és kutatott fel Egyiptom és Szudán sivatagi területein.

Háború

A II. világháború előestéjén azonban távoznia kellett a sivatagból. Hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták -meggyőződése ellenére - a német hadsereghez.

A nemzetközi hírű sivatagi szakértőt, a magyar légierő tartalékos főhadnagyaként 1940-ben a német hadsereghez vezényelték. A Rommel-vezette Afrika Korps kötelékében sivatagi felderítőként több sikeres titkos akciót hajtott végre.
1942-ben két német kémet juttatott el Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva. A Salaam- hadművelet egyike volt a háború legkalandosabb, titkos vállalkozásainak. Almásy két német ügynököt juttatott el Líbiából a sivatagon és a szövetséges vonalakon keresztül Egyiptomba. Almásy azonban - amint a korabeli fénykép bizonyítja - egyenruhát viselt és a katonai akció parancsnoka volt, nem ügynök! Az ugyancsak felbukkanó, rosszindulatú rágalmakkal ellentétben ő sem volt náci, ahogyan a háborúban szolgáló német és magyar katonák százezrei sem voltak azok...

A II. világháború után Budapesten letartóztatták, majd a fogházban kegyetlen körülmények között elviselt kínzások hónapjai után a Népbíróság végül felmentette a háborús bűnök vádja alól.
Almásy 1947-ben - angol titkosszolgálati segítséggel (!)- visszatérhetett Egyiptomba, ahol folytatni szerette volna korábbi kutatómunkáját. Ehelyett azonban luxusautók behozatalával kellett foglakoznia.
1951-ben, európai tartózkodása közben Salzburgban megbetegedett egy korábbi súlyos fertőzés következtében. A Wehre-klinikán hunyt el, sírja ma az emlékét ápolók jóvoltából a salzburgi köztemetőben ismét látható.

Utóhang

Az igazi Almásy László személye iránt még mindig világszerte nagy az érdeklődés. A nemzetközi sajtóban számos kétes híresztelés kering vele kapcsolatosan. Londonban él a brit titkoszolgálat egykori tisztje, aki 1942-ben az éteren keresztül követte Almásyt, majd évtizedek múltán szenvedélyes Almásy-kutatóként eredt a titokzatos személy nyomába. Jean Howard az angol titkosszolgálat egykori munkatársa, azt válaszolta a New York Times riporterének arra a kérdésére, hogy vajon melyik oldalon is állt az igazi Almásy:
"Ha állt is valamelyik oldalon egyáltalán, azt gondolom, igazából magyar volt."

(forrás: lazarus.elte.hu)