A kalandos életű felfedezőről készült film, "Az angol beteg" Oscar-esőt hozott készítőinek, de vajon valósághű képet festett-e a grófról? Igaz-e, hogy Almásy László német titkos ügynök volt? Tényleg elcsábította támogatójának és jó barátjának újdonsült feleségét? Valóban angolnak adta ki magát, amikor fogságba esett miután repülőgépét lelőtték és teste, valamint arca groteszk módon összeégett?

Almásy 1895-ben Borostyánkőn született egy nemesi család másodszülött fiaként, ezért sem címet, sem vagyont nem örökölt. Grófi címét is csak külföldön használta. Londonban műszaki tanulmányokat folytatott, autó- és sportrepülő-versenyző volt. Az I. Világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia repülőtisztjeként szolgált. A technika, különösen az autók és a repülők iránti rendkívüli érdeklődése és hozzáértése is nagy szerepet játszott abban, hogy később sivatagkutatóvá, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő felfedezővé vált.

A grazi Steyr autógyár alkalmazottjaként 1926-ban Afrikába utazott, ahol a gyár egyik új típusú személygépkocsijának sivatagi, szélsőséges körülmények közötti tesztelését végezte. E próbaúton összesen 2 700 km-t tett meg. Ezután Kairóban maradt, ahol sorra szervezte autós expedícióit a Nílus menti országokba. Később repülős iskolát is létesített, megteremtve az egyiptomi sportrepülés alapjait. Útjai során bebarangolta Kenyát, Tanzániát, Ugandát, járt a szudáni Szud mocsárvidéken és a Kék-Nílus mentén. Érdeklődése és tudománytörténeti jelentőségű tevékenysége azonban főleg Egyiptomhoz, az akkor még feltáratlan Líbiai-sivataghoz kapcsolódik. Utazásai kezdetben sportteljesítmények voltak, melyek közül néhányat ekkor egyedülállónak minősítettek. Közben megismerte és megszerette a sivatagot, s érdeklődése is tudományos irányba fordult.

Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette. Ekkor a híres Darb el-Arbain ősi karavánút, a "Negyven nap útja" egy szakaszát fedezte fel újra. Mombassából eljutott Szudánon át Egyiptomba. Életének fordulópontja, a sivatagi szerelem kezdete volt ez a kalandos autóút. Almásy a következő évtizedben az ismeretlen Szahara, különösen a Líbiai-sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Tervei között szerepelt az elveszett kincses oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura felkutatása. 1931-ben azonban gróf Zichy Nándorral útban Egyiptom felé repülőgépével Szíriában viharba került és lezuhant. 1932-ben Kemal el Din herceggel és korábbi útitársával, a fiatal angol arisztokratával, Sir Robert Claytonnal nagyszabású expedíciót szervezett a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf-Kebir (Nagy Fal) területére. A gépkocsik mellett sportrepülőgépet is használtak felderítésre, s ennek a technikai újításnak köszönhetően sikerült a titokzatos völgyek közül kettő helyzetét meghatározni. A herceg és Sir Clayton váratlan halála miatt a völgyekbe azonban nem jutottak el.

A következő évben Almásy az utat megismételte Kádár László térképész geográfussal. Ugyanebben az időben Lady Dorothy Clayton - férje emlékére - szintén expedíciót szervezett a sivatagba. Az özvegy által szervezett csapatot az a Patrick Clayton mérnök vezette, aki korábban Almásy expedíciójával már járt a sivatagban. Sir Robert és Patrick Clayton egyébként nem álltak rokoni kapcsolatban. Anyagi nehézségek miatt Almásy később indult, és a két társaság - talán szándékosan - elkerülte egymást a sivatagban. A két völgybe tehát nem Almásy jutott el elsőként és az özveggyel sem találkozhatott. Számára már csak a harmadik völgy felfedezésének dicsősége maradt. Lady Dorothy Clayton pedig röviddel angliai visszatérése után, egy furcsa repülőbalesetben elhunyt. "Az angol beteg" című filmben látott romantikus és szenvedélyes kapcsolat tehát létre sem jöhetett a gróf és a fiatal özvegy között.

A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Egy bennszülött útmutatása alapján sikerült megtalálnia a harmadik vádit, az akáciák völgyét (Wadi Tak) is. Így a Zarzura három völgye legendából valósággá vált.

Újabb sikerként könyvelhette el a szomszédos Líbiai-sivatag déli részén fekvő 1900 méter magas Uvainat-hegység barlangjainak, köztük a híres "Úszók barlangjának" megtalálását. A barlangok számos őskori állatfestményt rejtenek, melyeket megmutatott Leo Frobeniusnak, az afrikai kultúra elismert kutatójának. Frobenius e barlangokat később saját felfedezéseként tárta a világ elé.




Almásy 1934-ben és 1935-ben háromszögeléssel feltérképezte a Nyugat-egyiptomi Nagy Homoktengert, melynek következtében újabb tekintélyes fehér folt tűnt el Afrika térképéről. 1935-ben Vádi Hanifa vidékén, a Nílus egyik szigetén állítólag megtalálta az ún. magyarabokat, akiknek őseit még II. Szulejmán török szultán hurcolta el Magyarországról.

Annak ellenére, hogy felajánlotta szolgálatait az angoloknak, majd az olaszoknak - a II. Világháború előestéjén - vissza kellett térnie Budapestre. Sajátos dolog, hogy német és osztrák kapcsolatai miatt az angolok, angol kapcsolatai miatt pedig az olaszok gyanús személynek tartották. Az események szinte végzetszerűen sodorták a német hadsereghez. A nemzetközi hírű sivatag szakértőt, a magyar légierő tartalékos főhadnagyaként 1941-ben a német hadsereghez vezényelték. A Rommel vezette Afrikakorps kötelékében sivatagi felderítőként több sikeres akciót hajtott végre. 1942-ben két német kémet juttatott el Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva. A Salaam-hadművelet egyike volt a háború legkalandosabb, titkos vállalkozásainak, melynek során 3370 km-t autóztak át a hatalmas Líbiai-sivatagon. Almásy kézzel rajzolt térképeinek segítségével tájékozódtak a homoktengerben. A nagy sivatagi kaland sikeres megvalósításáért Rommel őrnaggyá léptette elő a grófot. Ezután Almásyt a német katonai hírszerzés, az Abwehr szolgálatában Törökországba vezényelték, ahonnan a háború befejezése után a szövetségesek visszaküldték Magyarországra.

Brit források szerint Almásy már a háború kezdete óta együttműködött Mussolini hadseregével, hiszen kézzel rajzolt térképeit szívesen bocsátotta az olasz katonai vezetés rendelkezésére. Szerintük 1940-ben már a német katonai hírszerzés munkáját segítette helyismeretével és személyes kapcsolataival. A britek értesülései szerint közvetlenül az Abwehr főparancsnokának küldte Berlinbe azt a javaslatot, hogy a németek egy általa személyesen ismert egyiptomi pasa közreműködésével szítsanak brit-ellenes felkelést Egyiptomban. A terv kudarcba fulladt, amikor a pasa eligazítás céljából Berlinbe utazott, és a repülőgépe a sivatag fölött lezuhant. Amikor egyértelművé vált, hogy Németország elveszíti a háborút, Almásy állítólag felajánlotta szolgálatait a brit hírszerzésnek is. A szövetségesek ennek ellenére fogságba ejtették és visszaküldték Magyarországra. Budapesten letartóztatták, majd a fogházban kegyetlen körülmények között elviselt hónapok után a Népbíróság végül is felmentette a háborús bűnök vádja alól.

A felmentő ítélet kihirdetését követően az egyiptomi királyi család közreműködésével 1947-ben visszatért Egyiptomba, ahol folytathatta korábbi, elsősorban a repüléssel kapcsolatos munkáját, valamint tudományos tevékenységét. Jelentős erőfeszítéseket tett a sivatagkutatással foglalkozó nemzetközi intézet felállításáért. Megkapta a Kairói Sivatagkutató Intézet igazgatói székét, melyet megromlott egészségi állapota és 1951-ben bekövetkezett halála miatt azonban nem tudott elfoglalni.

Egy ausztriai kórházban, - egy korábban Afrikában szerzett - súlyos fertőzés következtében hunyt el. A salzburgi köztemetőben található sírján az arab nyelvű felirat ezt jelenti: "A sivatagok atyja", ahogyan egy tevehajcsár nevezte el a grófot, még a háború előtt.