Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem.^[3] Erdélyben fejedelemmé választották, ami a Diploma Leopoldinum után nem volt jogszerű aktus. Az ónodi országgyűlésen a rendek vezére címet kapta. Ezután a leggyakrabban használt címe a dux et princeps volt, ami nem „vezérlő fejedelmet” jelent, hanem vezető és fejedelem értelmű, két különböző eredetű cím összetétele. A „vezérlő fejedelem” megnevezést 19. századi jogtörténészek találták ki, azóta ez a téves értelmezés közkeletűvé vált.

Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes állami függetlenségét kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, aminek tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelmek voltak.

Szabadságharca nem érte el a kívánt eredményt. A magyarság szemében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett.

A fejedelem végső erőfeszítéssel francia, lengyel és svéd zsoldosokat toborozva megpróbálta újjászervezni erőit és 1710. január 22-én Romhány és Vadkert között nyílt csatát kockáztatott egy aránylag kisebb császári sereggel szemben. A csatában a svédek bekerítették és szétzúzták az osztrákok hadoszlopait. Utolsó tartalékaikat felélve, a győzelem biztos tudatában Rákóczi fosztogatást engedett katonáinak, mire az osztrákok rendezték a soraik egy részét, és váratlan ellentámadásukkal elűzték a svédeket a csatamezőről, a kuruc egységeket pedig szétverték.

Rákóczi rakoncátlan lengyel zsoldosai rövid idő múlva megszöktek az országból. Ugyanekkor Heister az áruló Ocskay kivégzését használta ürügynek Győrben és 1710 januárjában tíz kurucot végeztetett ki, köztük öt törzstisztet. S mindezeknél nagyobb csapásként, egyre iszonyúbban terjedt a pestis, főleg a rosszul ruházott és élelmezett kuruc táborban. A kimerült ország a végromlás szélére jutott. „Hadaim majd mind elszéledtek, biztos helyekre szállítandók családjaikat ...” írja Rákóczi, aki ekkor az orosz szövetséget kereste, de miután ez sem sikerült, békefeltételekkel kereste meg I. Józsefet. A császár Pálffy János tábornokra bízta a béke megkötését, azonban az ő szavában nem bízott. Végül a fejedelem, Károlyi Sándorra ruházta ’’hadainak főparancsnokságát és ő maga 1711. február 21-én örökre elhagyta Magyarországot, Lengyelország felé vette az irányt.