HÍRES MAGYAROK

II. Rákóczi Ferenc

17 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

II. Rákóczi Ferenc életrajza
(1676-1735)

„Az úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok keblében a szabadságnak szerelmét.”

–írta II. Rákóczi Ferenc az Emlékirataimban.

Ez a küldetéstudat kísérte végig egész életében. A Rákóczi családban a Habsburgok elleni harcnak régi hagyománya volt. Ősei között pedig négy erdélyi fejedelem is található. Édesapja I. Rákóczi Ferenc, erdélyi fejedelem, aki meg sem ismerte fiát, mert még születése előtt meghalt.
Édesanyja, Zrínyi Ilona, két kisgyermekével Sárospatakon élt, és teljesen magyar nevelést biztosított gyermekeinek. 1682-ben újból férjhez ment Thököly Imréhez, és Munkács várába költöztek. Boldogságuk rövid ideig tartott. A Thököly felkelés leverése után a váradi basa Thökölyt elfogatta, és Törökországba hurcoltatta.

Munkács várát Zrínyi Ilona hősiesen védte, de a túlerő 1688-ban legyőzte. Gyermekeivel Bécsbe vitték, mindkettőt elszakították tőle. Ekkor látta utoljára őket. Ezek után követte férjét Törökországba, és ott is halt meg 1703-ban.

A 12 éves Rákóczi gyámja az a Kollonich Lipót lett, akinek híres-hírhedt mondása volt, hogy Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végül pedig katolikussá kell tenni. II. Rákóczi Ferencet jezsuiták tanították, a császár feltétlen hívévé akarták tenni. Próbálkozásuk azonban eredménytelen volt.

Rákóczi már 1700-ban kereste a kapcsolatot a francia királlyal, vele akart szövetkezni a Habsburgok ellen, akik Buda visszafoglalása után (1686) megszállták az országot. Rákóczit elárulták, és 1701-ben letartóztatták. Abba a börtönbe került, ahol korábban nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. Felesége, Sarolta Amália segítségével még abban az évben sikerült megszöknie, és Gattfried Lehman kapitány kíséretében Lengyelországba menekült. Amikor a tiszaháti felkelők küldöttei Brezában felkeresték, elhatározta, hogy a felkelők élére áll. Írást küldött Magyarországra: „Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen ... igazi magyaroknak.” Zászlóin pedig ez állt: Pro patria et libertate (a hazáért és a szabadságért).

Magyarországra 1703. június 16-án érkezett. A rosszul felfegyverzett, fegyelmezetlen kuruc csapatokból hadsereget szervezett, hogy erősítse seregét. Eltörölte a katonáknak álló jobbágyok földesúri kötelezettségeit. A főurak közül Bercsényi Miklós, régi bizalmas barátja támogatta a legeredményesebben, 1704-ben kiadványt intézett „A világ valamennyi fejedelméhez és népéhez”. amelyben megmagyarázta a felkelés okát és célját: „Ismét felszakadtak a híres magyar nemzet sebei...”. Még az év őszén erdélyi fejedelemmé választották.

1705-ben országgyűlést hívott össze Szécsényben. Ott mondta: „A harc célja a nemzet teljes szabadságának helyreállítása, s a szabad vallás gyakorlásának biztosítása.” Az összegyűlt karok és rendek II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották, s elfogadták az erdélyi-magyar konföderáció alapokmányát. A rendkívül nehéz anyagi helyzet miatt 1707-ben az ónodi országgyűlésen megszavaztatta, hogy a nemesek is, a papok is fizessenek adót. Ezen az országgyűlésen jelentették ki a Habsburg-ház trónfosztását. „Országunkat király nélkül lenni jelentjük” –mondta. Az adófizetés miatt a nemesek elhagyták Rákóczit.

Az 1708-as sárospataki országgyűlésen már kevesen jelentek meg. Itt hozták meg a jobbágykatonák örökös szabadságáról szóló törvényt. Későn. Pedig hatalmas előrelépés lett volna, hiszen II. Rákóczi Ferenc előtt –Bocskai Istvánt kivéve– senki sem nyúlt a hűbéri viszonyokhoz, hogy abból a jobbágyoknak felemelkedése, szabadsága szülessék. Rákóczi Ferenc 1711 februárjában Lengyelországba ment, hogy szövetségeseket keressen. Ott kapta a hírt, hogy május 1-jén Nagymajténynál a kuruc sereg „földbe szúrta a zászlót”, véget ért a szabadságharc. Vagyonáról lemondott, mert élesen különválasztotta az országot és a saját személyét érintő dolgokat.

Egyetlen dologhoz ragaszkodott: az Erdély fejedelme címhez.„Soha nem lehetek olyan gyönge, hogy a rendek kívánsága ellenére, becsületemet és esküvésemet megtagadva lemondjak és ezzel méltatlannak bizonyuljak a fejedelemségre, mely minden bizodalmát belém vetette, és szabad, törvényes választással ruházta rám méltóságomat” – írta már 1706-ban IV. Lajos francia királynak.

Először Varsóban I. (Nagy) Péter cárral, majd Franciaországgal tárgyalt eredménytelenül.
Rákóczi az emigrációban, Párizs mellett, a kamanduli szerzeteseknél írta meg a XVIII. századi irodalmunk legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozó munkáit Vallomásaim és Emlékirataim cimmel latin, illetve francia nyelven. 1720-ban Rodostóban telepedett le, több évi bujdosás után. Tizenöt évet élt még itt, idegen földön, mindig reménykedve abban, hogy egyszer viszontláthatja szeretett hazáját. Életét hűséges íródeákja, Mikes Kelemen naplójában örökítette meg. (A bujdosók közül ő halt meg utolsóként 1790-ben.)

A fejedelem 1735 nagypéntekjén halt meg, hamvait 1906-ban hozatta haza a magyar kormány, és Kassán, a bazilikában –édesanyja és fia hamvaival együtt– helyezték örök nyugalomba.

Rákóczi Ferenc legendává vált a magyar nép emlékezetében. Alakját festők, zeneszerzők, költők örökítették meg.

Petőfi Sándor például így idézte fel:

„S ha majdan eljön győzelmünk napja,
A szabadság dicső ünnepe
Így kiált föl millióknak ajka:
Aki kezdte, az végezte be.”

55156_735504_normal

(forrás: II. Rákóczi Ferenc iskola honlapja)

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: