Ásvai Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) regényíró, a “Nagy Magyar Mesemondó”, az MTA tagja.

 

 

1825. február 18-án született Révkomáromban, nemesi, értelmiségi családban.

 

Apja Ásvay Jókay József hites ügyvéd és árvagyám, édesanyja Pulay Mária gyermekeként kisbirtokos nemesi családban született mint Jókay Móricz (az y-t i-re később a polgárosodás jegyében cserélte). Apja elszegényedett nemes volt; miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéddé lett. Két idősebb testvére: Károly és Eszter.

 

1831-ben kezdi elemi iskoláit. 1835 őszén Pozsonyba ahová a német nyelv elsajátítása céljából küldték szülei, majd a pápai református kollégiumba került, két tanévre. Zsigmondy Sámuel evangélikus líceumi tanárhoz kerül kosztra-kvártélyra, és a líceumban tanul, itt is, mint általában, kitűnően.

 

1837-ben hazatér Pozsonyból, ezután szülővárosában végzi a gimnáziumi osztályokat, szabad idejében nyelveket tanul tanárától és későbbi sógorától, Vályi Ferenctől. Október végén meghal apja

 

1841-ben Pápára megy filozófiát tanulni a főiskolán, verset, elbeszéléseket ad be a Képzőtársaságnak. Az Istenítélet, első fennmaradt “beszélye”-e ekkor keletkezik, egy másikkal megnyeri a 2. díjat. Megismerkedik iskolatársával, Petrovics (Petőfi) Sándorral.

 

1842-ben két esztendőre jogot tanulni megy Kecskemétre, a levegőváltozás jót tesz gyenge tüdejének

 

Bár Kecskeméten jogi végzettséget, majd Pesten ügyvédi gyakorlatot szerzett, 1844-ben, első regényének, a Hétköznapoknak a sikere után hátat fordított a jogászi pályának és az írásnak szentelte életét. 1846-ban a Tizek Társaságának tagja lesz; kezdetben a társulat saját újságját, a Pesti Füzeteket, majd annak betiltása után a társaság új lapját, az Életképeket szerkeszti.

 

Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban tevékeny részt vállalt: segített a 12 pont megfogalmazásában, nemzetőrnek állt, a Pesti Hírlap és az Esti Lapok hasábjain Habsburg-ellenes írásokat publikált, küldöttségben járt a bécsi felkelőknél és a hivatalos lap társszerkesztőjeként Debrecenbe is elkísérte a menekülő kormányt. 1848-ban ismerte meg Laborfalvi Rózát, akit augusztus 29-én feleségül vett. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében (ekkor szakítja meg barátságát Petőfivel), mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és volt egy házasságon kívüli gyermeke is.A szabadságharc bukása után bujkálnia kellett, ezért

 

Tardonára menekült. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című műve. 1849-ben, részben felesége közbenjárására, aki számára komáromi menlevelet szerzett, kegyelmet kapott és visszatérhetett otthonába.

 

Nagyon sok regényt írt és már az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Az 1850-es évek volt legtermékenyebb időszaka; ezáltal ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. Sokat utazott, 1853-ban járt először Erdélyben. Feleségét is többször elkísérte fellépéseire, 1857. szeptember 3-án Jókai nyitóbeszédével és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyílt meg a Miskolci Nemzeti Színház. Ugyanebben az időszakban derült fény tüdő- és szívbajaira.

 

1858 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. 1861-ben Siklósvárosának képviselője lesz; a Teleki-féle Határozati Párt tagja is lesz; annak feloszlása után a Tisza István-féle párt színeiben indul (1875)

 

Közben különböző újságokat indított: 1856-ban a Nagy Tükör, 1858-ban az Üstökös című élclapot, 1863-ban A Hon című folyóiratot alapította meg. A lap egyik vezércikkét a kormányzat sértőnek találta, így Jókait, mint felelős szerkesztőt, sajtóvétségért egy év börtönbüntetésre ítélték. A börtönből egy hónap múlva szabadult. Az 1880-as években visszavonult; sorra lemondott lapjai szerkesztéséről, csak a Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett Nemzetnek, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek maradt haláláig névleges főszerkesztője. Ez időtájt sokat időzött külföldi gyógyfürdőknél, svábhegyi kertjében, illetve balatonfüredi villájában.

 

1894-ben Jókai Mór ötvenéves írói jubileuma alkalmából hatalmas lelkesedés kíséretében megjelentették műveinek százkötetes díszkiadását és a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem díszdoktorává is avatta.

 

1886. november 20-án meghalt felesége, Laborfalvi Róza. Jókai ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza (Benke Róza leánya) házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Viszonyuk 1899-ben megromlott, mert az idős író szeptember 16-án feleségül vette az akkor 20 esztendős Nagy Bellát. Az eseményt a közvélemény is óriási felháborodással fogadta. A pár nem törődött a támadásokkal, számos külföldi utazáson vettek részt, és Jókai töretlen lendülettel írta regényeit, mint Az én életem regénye, A mi lengyelünk, Ahol a pénz nem isten vagy A börtön virága, bár ezek színvonala már nem érte el a korábbi remekművekét.

 

1904-ben Nizzába utaztak három hónapra, ahonnan már betegen tért haza, majd a tüdőgyulladás április 25-én ágynak döntötte. Tíz nappal később, május 5-én egy fáradt, álmatlan éjszaka után kissé erőre kapott, majd olvasni kezdett, de hamar megunta és letette a könyvet és így szólt: "És most aludni fogok!"

 

1904. május 5-én este kilenc órakor hunyta le örökre a szemét életének 79. évében

 

 

 

Az életmű utolsó évtizedét egyszerre jellemzi a társadalmi siker, az irodalmi életből való kiesettség és az új utak keresése. A hazai irodalomtörténet-írás még nem dolgozta fel kellőképpen a korszak regényeit, ám az bizonyos, hogy az angolszász kritika éppen e korszak művei alapján sorolja be Jókait az erotikus, a tudományos-fantasztikus és bűnügyi irodalom legjelentősebb képviselői közé.

 

Jókai regényei alapvetően a pikareszk regénytípus (köznapi kalandregény, vagy utazó kalandregény – ilyen pl. Voltaire: Candide, Swift: Gulliver stb.) szerkezetét követik. A regények időkezelése többnyire lineáris (általában a zárlatoknál mindig több évet láthatunk egybe sűrítve); emellett többszörös expozíciók és a mellékszálak nagy száma jellemzi a Jókai-féle regénytípust. A hatalmas életművet azonban nem lehet egyetlen stíluskategóriával, a romantikával karakterizálni. Bori Imre kutatásai mutatták ki, hogy művei sokféle szállal kapcsolódnak a romantikát követő új irányzatokhoz is.

 

Jókai a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, s a sajátos Jókai-stílus rendkívül sokféle stílusrétegből tevődik össze, illetve sokféle közlésmódot, beszédhagyományt ötvöz. Sajátja a jogi végzettséggel is összefüggő, a klasszikus retorika alakzatain formálódott szónokias beszédmód. Különösen leírásaiban a romantika hömpölygően zenei stíluseszménye az uralkodó. Párbeszédei - a közlés funkciójától függően - életteliek. Sokféle szókincsrétegből merít: a latinos alapozottságú hivatalos-jogi nyelv lexikája éppúgy sajátja, mint a tudatosan gyűjtött és használt népnyelvi, tájnyelvi fordulatok, szólások és szólásmondások. Valószínűleg ő az első magyar író, aki a stílusok és stílushatások vegyítését jellemzésre, leírásra és hangulatkeltésre egyaránt használni tudta.

 

 

Jókai tulajdonképpen a magyar Verne, aki szinte pontosan akkor élt, amikor a nagy francia "mesemondó". Ugyanúgy jogi pályára készültek, úgyanúgy hátat fordítottak neki az első sikerek után. Hasonlóképpen lelkesedtek az 1848-as forradalomban, csak az egyikük itt Pesten, a másikuk Párizsban.

 

Mindkettő édesapja ügyvéd volt, akik mindketten megpróbálkoztak a versírással, nem is sikertelenül.

Ő is idősebb nőt vett feleségül, s az ő feleségének is volt lánygyermeke.

 

Mindezek mellett hasonlóképpen érdeklődőtt a tudományok iránt, s műveiben nemegyszer leír földtani, földrajzi, csillagászati, öslénytani vagy botanikai, élettani, geológiai ismereteket. Abban a korban élt, amikor a tudomány és technika egyre gyorsabban és egyre látványosabban fejlődőtt, ami iránt ő sem maradt érzéketlen. Mindezek mellett még nevet is alkotott, a Tímeák neki köszönhetik nevüket.

 

Tudományszeretetéről ő maga így vall: "Az én könyvtáram egyike a (magánkézben lévő) legbecsesebb gyűjteményeknek, amelyben minden nevezetes útleírás, néprajzi, természettudományi mű a legdíszesebb kiadásokban feltalálható." (Önéletírásom)

 

Több regényét színpadra vitték, volt amelyet ő maga dramatizált, s már a némafilm korban filmek készültek regényeiből. A legjobb életrajzát kortársa és pályatársa, Mikszáth Kálmán írta meg 1907-ben Jókai Mór élete és kora címmel.

 

 

Főbb művei

 

Hétköznapok (regény, Pest, 1846)

Vadon virágai (novellák, Pest, 1848)

Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (novellák, Pest, 1850)

Egy bujdosó naplója (novellák, Pest, 1851)

Erdély aranykora (regény, Pest, 1852)

Török világ Magyarországon (regény, Pest, 1853)

Egy magyar nábob (regény, Pest, 1853–1854)

Janicsárok végnapjai (regény, Pest, 1854)

Kárpáthy Zoltán (regény, Pest, 1854)

A régi jó táblabírák (regény, 1856)

Szegény gazdagok (regény, Pest, 1860)

A magyar nemzet története (történelemrajz, Pest, 1860)

Az új földesúr (regény, Pest, 1862)

Politikai divatok (regény, Pest, 1862–1864)

Mire megvénülünk (regény-, Pest, 1865)

Szerelem bolondjai (regény, Pest, 1868–1869)

A kőszívű ember fiai (regény, Pest, 1869)

Fekete gyémántok (regény, Pest, 1870)

Eppur si muove. És mégis mozog a föld (regény, Pest, 1872)

Az arany ember (regény, Pest, 1872)

A jövő század regénye (regény, Pest, 1872–1874)

Enyém, tied, övé (regény, Budapest, 1875)

Az élet komédiásai (regény, Budapest, 1876)

Egy az Isten (regény, Budapest, 1877)

Névtelen vár (regény, Budapest, 1877)

Szép Mikhál (regény, 1877)

Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)

Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv (regény, 1879)

Szeretve mind a vérpadig (regény, Budapest, 1882)

A lőcsei fehér asszony (regény, Budapest, 1885)

A cigánybáró (regény, Budapest, 1885)

Életemből (emlékek, Budapest, 1886)

A három márványfej (regény, 1887)

Jocus és Momus (anekdota-gyűjtemény, 1888)

A lélekidomár (regény, 1888-89)

A tengerszemű hölgy (regény, Budapest, 1890)

Gazdag szegények (regény, Budapest, 1890)

Nincsen ördög (regény, 1891)

Rákóczy fia (regény, 1891)

Sárga rózsa (regény, Budapest, 1893)

Fráter György (regény, Budapest, 1893)

A Kráó (regény, 1895)

Tégy jót! (regény, 1895) Öreg ember nem vén ember (regény, 1900)

A börtön virága (regény, 1904)

A két Trenk ˙(regény, Budapest, 1907?)

 

 

 

 

http://www.irodalmikepek.hu/ad_13.html

A kőszívű ember fiai diafilmen.

 

 

 

 

Jókai gondalatai:

 

 

"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta."

"A büszkeség olyan kalauz az életben, mely az embert sokszor vízre viszi, sokszor jégre viszi, de sárba sohasem viszi."

"A szenvedések álló csillagok,
Öröm és remények hulló csillagok."

"A Hit s a Remény összetörnek, meghalnak, de a Szerelem még akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket."

"Esni csak lefelé lehet, felfelé soha."

"Nincs olyan helyzet, aminek okos ember hasznát ne tudja venni."

"Okos ember előbb tesz, aztán beszél."