- 700 éve (1309. június 16-án) Budán, a Boldogasszony-templomban - a mai Mátyás-templomban - egy újonnan készített koronával másodszor is királlyá avatták I. Károly Róbertet, így egyszerre három ősi szabályt sértettek meg:

1. A pápai követ végezte a szertartást.

2. Nem Székesfehérvárott, hanem egy plébániatemplomban avattak királyt.

3. Mellőzték a Szent Koronát. 

Ki is volt Károly Róbert, és mi volt a fenti történelmi hír előzménye?

Károly Róbert (Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. július 16.), I. Károly néven ismert magyar király hivatalosan 1308 – 1342 között uralkodott, ő volt a magyar Anjou-ház alapítója. Caroberto néven született, Anjou Martell Károly és Habsburg Klementia (Habsburg Rudolf német király leánya) házasságából.

Károly Róbert V. István Árpád-házi magyar király dédunokája volt. V. István 1267-ben egyik lányát, Máriát II. Anjou Károly, későbbi nápolyi királyhoz adta feleségül. II. Anjou Károly és az Árpád-házi Mária fia, Martell Károly magyar trónigénye már IV. László halála után felmerült, ugyanis az Árpád-ház egyetlen élő férfi trónörökösét, utószülött Istvánt IV. Béla nem ismerte el törvényes testvérének. Utószülött István fiának, András hercegnek később mégis elég nagy tábora volt ahhoz, hogy mint az Árpád-ház utolsó férfiági leszármazottját királlyá koronázzák, annak ellenére, hogy a pápa Martell Károlyt támogatta. Martell Károly 1295-ös halála után fia, Károly Róbert folytatta a harcot a trónért.

1300-ban már mint ellenkirály lépett fel. Károly Róbert mellett a horvátországi Subicsok, Csák Ugrin tartományúr és Bicskei Gergely esztergomi érsek állt. Külföldi támogatói a Nápolyi Királyság hűbérura, VIII. Bonifác pápa, és a Habsburg hercegek voltak.

1301 tavaszán Bicskei Gergely Esztergomba vitte, és egy koronával megkoronázta. Ez a koronázás nem volt törvényes, mert nem a Szent Koronával és nem Székesfehérváron, a koronázó városban történt, de fontos volt Károly hatalmának növeléséhez.

Hamarosan menekülni kényszerült, mivel a nemesek nagy része nem fogadta el, és Vencelnek, a cseh trónörökösnek ajánlották a koronát. Károly Róbert híveket gyűjtött, és 1303-ban megostromolta a király székhelyét, Budát.

VIII. Bonifác pápa kiátkozta a Vencel-párti budaiakat és neki ítélte a magyar trónt. Válaszul a budai papság kiátkozta a pápát.

Károly német és osztrák segítséggel folytatta az ostromot, amíg 1304-ben II. Vencel fiáért nem jött. 1305-ben a cseh király meghalt. Vencel - hogy a cseh és lengyel trónt elfoglalhassa - lemondott a magyar trónról a bajor Wittelsbach Ottó javára. Eddigre a Károly-pártiak kerültek többségbe. 1307-ben az Erdélybe látogató Ottót a vajda, Kán László elfogta és elvette tőle a koronát.

1307. október 10-én Károly Róbertet rákosi országgyűlés királlyá választotta. Ottó lemondott a trónról és elhagyta az országot, de az új király hatalma még nagyon gyenge lábakon állt, az oligarchák (tartományurak, kiskirályok) nagy része ugyanis nem tett neki hűségesküt.

1309. június 15-én Budán Tamás esztergomi érsek királlyá koronázta, de mivel a Szent Korona még mindig az erdélyi vajda kezében volt, alkalmi koronát használt hozzá. Ezzel több hagyományt is megsértett, mert a magyar szokásjog csak a Székesfehérvárott, az esztergomi érsek által és a Szent Koronával történt koronázást ismerte el érvényesnek.

Miután László az egyházi átok hatására kiadta a koronát, a királyt 1310. augusztus 20-án ismét megkoronázták, ezúttal minden előírást betartva.

Károly Róbert ezt követően 1342. július 16-ig bekövetkezett haláláig volt a trónon. Halálakor erős birodalmat hagyott fiára, Nagy Lajosra.

(forrás: wikipédia)