Kossuth Lajos (Monok, 1802. szept. 19. – Turin, 1894. márc. 20.): államférfi, a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. sz-i küzdelem legnagyobb alakja.

Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849. évi forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt.

Birtoktalan, evangélikus köznemesi családból származott. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és a sárospataki főiskolán végezte, és 1823-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1824–32 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vm.-ben. 1832 végén került a pozsonyi ogy.-re mint távollevő főrendek képviselője. Itt szerk. az Országgyűlési Tudósításokat (1832–36), amelyben a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az ogy. berekesztése után hasonló szellemben szerk. a Törvényhatósági Tudósításokat (1836–37). Lapját hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték. 1840. máj.-ban szabadult, és 1841. jan.-ban megindította a Pesti Hírlapot. Ennek szerkesztőjeként vezércikkeiben fellépett a feudális kiváltságok ellen, a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos függetlenségének követelésével. Nem vette azonban figyelembe a nemzetiségek követeléseit; e kérdésben összeütközésbe is került a nálánál türelmesebb nemzetiségi politikát hirdető Széchenyivel. Legfőbb eszköznek céljai elérésére a nemesek és a nép “érdekegyesítését”, politikai összefogását tekintette, a nemesség vezetése alatt.

Lapjának rendkívüli hatása a konzervatívok, sőt a reformellenzéktől már korábban elszakadt Széchenyi támadását is kiváltotta (Kelet Népe, 1841), amelyre Kossuth Feleletében (1841), majd hírlapi vitacikkekben adta meg a választ. 1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. Ekkor a kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit. A gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparműkiállítást (1842), kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Mo.-ra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844). Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerk. Ellenzéki Nyilatkozatot (1847). Az 1847 őszén megnyíló ogy.-re Pest vm. követévé választorta, és az ogy.-en az ellenzék vezéreként lépett fel. Az 1848. febr.-i francia forradalom hírére márc. 3-án az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az ogy. megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a forradalom erőire támaszkodva kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett.

1848 tavaszán és nyarán a forradalom továbbfejlesztésének elkerülésére törekvő kormány álláspontját képviselte ugyan, de mind szorosabb kapcsolatba lépett a forradalmi tömegek követeléseinek leginkább hangot adó radikálisokkal. Júl. 11-i beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió Ft megajánlását. Szept. 6-án elrendelte az első m. bankjegyek kibocsátását a nemzet védelmi szükségleteinek fedezésére. Szept. 15-én javaslatára választotta meg az ogy. a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szept. végén nagy sikerű toborzó körúton szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágy felszabadító forradalom védelmére. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A szabadságharc további menetében óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg megszervezése, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. Marx megállapítása szerint Danton és Carnot volt egy személyben. Döntő része volt abban, hogy az arisztokraták árulása és az 1848 végén, ill. 1849 elején a liberális nemesség soraiban is elharapódzó megalkuvás, amelyet a Békepárt képviselt, nem tudott úrrá lenni a forradalmi erőkön. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az ogy. 1849. ápr. 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanakkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc végső szakaszában felismerte, hogy új intézkedések lennének szükségesek a mo.-i nem magyar népek nemzeti jogainak biztosítására. Végül is nem tudott úrrá lenni az ingadozáson, amely a cári beavatkozás és a hadi helyzet romlása után a vezető réteget mindjobban hatalmába kerítette, és nem lépett fel kellő eréllyel Görgey magatartása ellen. 1849. aug. 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután letette a fegyvert. ~ több ezer társával török földre menekült. Néhány hónapot a mai Bulgária területén (Viddinben és Sumlában) töltött, majd szűkebb környezetével együtt a kisázsiai Kiutahiába internálták. Itt készítette el a Mo. belső berendezkedésének átszervezésére, a nemzetiségek önkormányzatának messzemenő biztosítására irányuló kiutahiai alkotmánytervet (1851).

1851-ben Angliába utazott, ahol a tömegek nagy ünneplésben részesítették, akárcsak 1851–52-i amerikai útján is. 1852 nyarán visszatért Angliába és családostul Londonban telepedett le. Kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, orosz, német és lengyel – jobbára kispolgári emigráns körökkel, mindenekelőtt Mazzinival, akinek Kossuthra gyakorolt hatása megmutatkozott az 50-es évek eleji, kellően meg nem alapozott felkelési kísérletek szervezésében. Marx és Engels bírálták ezeket a kísérleteket, amelyek szervezésében ~ nem vette tekintetbe, hogy a forradalmi helyzet megszűnt. A következő években ~ arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus teszi lehetővé Mo. felszabadítását; ezért összeköttetésbe lépett III. Napóleonnal, Kossuthnak ezt a politikáját – a reakcióval való összefogást a m. nép felszabadítása érdekében Marx és Engels helytelennek tartotta. Mikor az 1859-i osztrák-olasz-francia háború előkészítése idején III. Napóleon és Cavour kilátásba helyezték Mo. felszabadításának elősegítését, ~ Teleki Lászlóval és Klapka Györggyel megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot és megindította a Magyar Légió szervezését. Miután III. Napóleon váratlanul békét kötött Ausztriával,Kossuth mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő elnyomott népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Mo. felszabadítását.

A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Duna-konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében (1862. máj.) fejtette ki. Olaszo.-ból – ahová 1861-ben átköltözött – küldött üzeneteiben, leveleiben, a Deákhoz intézett híres nyílt levelében (Cassandra-levél, 1867) óvta a nemzetet attól, hogy osztozzék a Habsburg-hatalommal az elnyomott népek feletti uralom felelősségében. Kossuth a párt képviselőihez intézett számos levélben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására (választójog kiterjesztése, főrendiház eltörlése, virilizmus megszüntetése, az állam és egyház szétválasztása stb.); társadalmi programjában azonban nem lépett tovább, mindvégig megmaradt polgári demokratikus álláspontjának határai között. – 1865 után – néhány éves megszakítással – Turinban (Torino) élt. Irataim az emigrációból címmel közrebocsátott három kötete az emigráció 1859–62 közötti tevékenységéről számolt be. 1889-ben a m. kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette m. állampolgárságát, ami a nép széles körében felháborodást váltott ki; a városok és községek hosszú sora díszpolgárrá választotta.

1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledönti a lábáról az influenza, végleg ágynak esik. 1894. március 20-án, este tizenegy óra előtt öt perccel meghal.

Budapesti temetésén hatalmas részvét nyilatkozott meg.

Ady Endre
Kossuth halálának évfordulóján

Virág borít ma csöndes sírhelyet,
Körötte áll nagy gyászoló sereg.
Élővirágok tarka kelyhein
Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog! -
Ne szívd magadhoz őket, napsugár:
Egy nemzet hulló könnyei azok!

A gondolat, mely messze elbolyong,
Az érzés mind, mi szivünkben zsibong,
Megtér, megáll a néma sír körül.
E néma sír sok álmot visszahoz,
Mert benne a mi vérző, hű szivünk:
Kossuth Lajos nagy szíve porladoz.

Kossuth Lajos... mennyit jelent e név!
Szeretetet, bízó, honfi reményt,
Szabadságot, mely világot megvált,
Bosszút, melynek órája ütni fog!...
Kijelentés, ezerszer szent e név,
Egy nép szivében élő nagy titok!...

Mely ég küldött, Te szent Apostolunk,
Midőn meghalni készült szép honunk?
Elállott már e nemzet szívverése,
Az égtől várt csak megváltó csodát:
S Te megjelentél, testté lett vágyunk;
Kivívtad a nép igazát, jogát!

Te izentél - így mondta azt a dal.
És követett reménnyel a magyar!
Te fényesebbé tetted hírnevét,
Mint a küzdelmes, zordon századok;
Te szabadságot adtál hazádnak!
... És az neked csak egy sírt adhatott...

Nem! Néked adta reményét, hitét,
Te érted égő, szerető szivét!
Téged minden magyar szivébe zárt,
A síri hant csak tested fedte el:
Téged szívünknek vágya teremtett,
Szívünkben van Néked szentelve hely!

A nap heve nem vész el. Hiába
A langy eső sem ömlik a tájra:
Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ, - a magyarnak
Lesz hazája, mert Kossuthja volt!...

Nyugodj békén, hazánk Apostola!
Nem fog feledni hű néped soha!
A szeretet örök cél és erő,
El nem veszti sem a jövő, se' mult, -
Ki szeretett úgy, mint Te szerettél,
Akkor is él, ha már a sírba hullt!...

...S ha mégis lenne kor vagy nemzedék,
Mely elfeledné a Kossuth nevét -
Ne éljen akkor igaz hazafi,
Vagy hogyha él, tagadja meg hitét
S átkozza meg - bár szíve szakad meg -
Szentségtörő, hálátlan nemzetét!...