Kováts Ferenc grafikus

Nemesi címerek:

Szívesen állok mindazok rendelkezésére, akik családjuk címerét szeretnék elkészíttetni. Számos nemes család címerét rekonstruáltam már. A színes címereket a rendelkezésemre álló címerrajz vagy pedig a címerleírás alapján rajzolom meg.

Meglehetősen bő heraldikai és genealógiai irodalommal rendelkezem, így sokezer család nemesi címerét tudom megkeresni.

A színes címer A/3 méretű fóliára készül, 50X40 cm-es paszpartuval.
Szerzői díja 30.000-Ft. (Minden további színes címer ára 5.000-Ft./db)

 Magáról pár szóban:

1950. január 26-án, Szigetváron születtem, ahová gyermekkorom köt. Iskolai tanulmányaimat itt és Pécsett folytattam. 1973-tól megélhetésemet a grafikai tervezés jelenti. Másfél évtizedig dolgoztam a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat dekorációs - és nyomdarészlegénél, majd a pécsi Apáczai Nevelési Központ nyomdáját vezettem. Később kisebb cégeknél alkalmaztak. 1992-től vagyok "szabadúszó" grafikus. Munkahelyi feladataim mellett vonzott a képgrafika is. Számos kiállításon szerepeltem, több pályázat nyertese, vagy díjazottja voltam. Az ilyen megmérettetéseket máig fontosnak tartom: nemcsak az esetleges sikerélmény lehetősége miatt, hanem mert további erőfeszítésekre is ösztönöznek. Azt a kezdeti nehézséget, melyet az alkalmazott grafika és a képgrafika együttes művelése okozott számomra, mesterem, Mezey István kazincbarcikai grafikusművész segített feloldani. Vele 1977-ben találkoztam az Encsi Országos Képzőművészeti Alkotótáborban, melynek kezdetektől résztvevője voltam. A szakmán kívül rengeteget tanultam tőle emberségről, szeretetről, kitartásról, pedagógiáról. Az, hogy tanítványa lehettem, életemnek meghatározó pontja volt, mint ahogyan még sokaknak, akik nyaranta rendszeresen visszajártak a táborba, és nyitottak voltak a tőle kapott pluszra (év közbeni munkánkat is figyelemmel kísérte, s személyre szóló feladatsorokat határozott meg számunkra). Ő nemcsak ismereteket adott át, hanem értékeket örökített tovább. Ezzel iskolát teremtett. A tőle tanultak tették lehetővé, hogy végül a grafikai szekció vezetésével bíztak meg.

A1996-ig, közel húsz éven át nyaranta két hetet töltöttem Encsen. A grafika mellett alkalmam volt belekóstolni más képzőművészeti ágakba is. 1977-ben állították fel Telkibányán vörösfenyőből faragott díszkapumat. 1994-ben a veszprémi egyetem kitüntetéseit, az aranyból és ezüstből vert érméket, valamint az egyetem címerét terveztem. A rendszerváltás hozta a lehetőséget, hogy az alkalmazott grafikának egy speciális területével, a címertervezéssel foglalkozhassak. A heraldika korábban is érdekelt, de művelésére nem volt lehetőségem. Ez igen izgalmas és szép munka, hiszen nem csupán rajzi feladat: rengeteg történelmi kutatás előzi meg, és számtalan tudományághoz kapcsolódik. Nagy kihívás a szigorú heraldikai szabályok kötöttségével és a másra nem jellemző, sajátos címertani grafikai stílus megtartásával egy-egy címerképet úgy megfogalmazni, hogy abban valamiképpen az egyéniség is megjelenjen. Máig, több mint 300 település címerét terveztem, köztük néhány szlovákiai és romániai város, község jelképét is.

1993-tól tagja vagyok a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, és egyik alapítótagja a stART Alkotócsoportnak. 1993-ban indult útjára az Iregszemcsei Képzőművészeti Alkotótábor, ahol a grafikai szekció vezetőjeként kedvenc műfajomnak, a rézkarcnak és akvatintának az alapjait, műhelytitkait igyekszem átadni fiataloknak. Ez az a technika, ahol mindig lehet újítani, kísérletezni, felfedezéseket tenni. Rézkarcaim lenyomatok. A "lenyomatok" szó szerint értendő, de mögöttes jelentést is hordoz. Jelenti elsősorban a rézlemezre maratott vonalak és foltok présgépen készült lenyomatait, amelyek a lemez előkészítésétől kezdve a kész képig tartó kétkezi munka örömeinek - és néha gyötrelmeinek - az eredményei. A munkafolyamat élmény számomra. Ha a rideg anyagokat, a rezet és salétromsavat a szakma tiszteletével, kellő alázattal és kitartó fegyelmezettséggel közelítem meg, nemcsak munkatársaimmá, de barátaimmá is válhatnak alkotás közben. A gondolatok képi megjelenítéséhez a legkeményebb vonaltól a legfinomabb árnyalatú folthatásig terjedő skálát biztosítják. A lenyomatok tehát gondolataim lenyomatai is: árulkodnak arról, mit tartok fontosnak elmondani. Örülni tudok a szépnek, mégsem az idill keresése a célom. Sokkal inkább az, hogy az emberről beszéljek. Nem filozofikus kínnal, hanem filozofikus mélységgel. Elsősorban a szűkebb környezet, a bennünket körülvevő tárgyak, a régen leírt és fennmaradt írások ragadnak meg. Célom az ezek mögött álló, rejtőzködő, vagy csak éppen sejthető ember megidézése. Kiállított képeimmel is "lenyomatot" szeretnék hagyni ...