A tengeri hadviselés új dimenziója

Luppis fiatalon került az osztrák-magyar haditengerészethez mivel apja tengerészkapitány volt. Itt később kinevezték fregattkapitánnyá. Itt fogalmazódott meg benne az önjáró torpedó ötlete, s el is készítette első, kezdetleges modelljét.

Tulajdonképpen egy hajtószerkezettel ellátott kis csónak volt, amelyet, hogy vízen maradjon, kétoldalt parafa lemezekkel erősítettek meg. Az orrában gyújtókészülék, a csónaktestben robbanótöltet volt. A szerkezetet sűrített levegővel meghajtott hajócsavar mozgatta előre, kormányzására két, egymás mellé szerelt, a partról zsinórokkal mozgatott kormánylapát szolgált. Célba ütközéskor robbant. Luppis akkoriban még "sikló védő"-nek nevezte a szerkezetet.

A hadügyminisztérium nem ismerte fel a találmány jelentőségét, ezért Luppis 1864-ben Robert Whitehead angol származású hajógyárossal társult, s a fiumei üzemben 1866-ra elkészült az első haltorpedó.

A hajtóerőt egy 25 atmoszféra nyomásra feltöltött légtartály szolgáltatta. Két fontos alkatrészét, a giroszkópot és váltótolattyút, valamint az expandáló levegő megfagyását gátló fűtőberendezést és a vele egybeépített vízpárologtatót is magyarok találták fel. A sűrített levegő előmelegítése számottevően fokozta a teljesítményt. A két, ellentétesen forgó hajócsavar az oldalirányú kitérést volt hivatva kiküszöbölni. 1866 december 20-án mutatták be az akkor már torpedónak hívott szerkezetet a Hadügyminisztériumnak.

Az osztrák-magyar Hadügyminisztérium a következő esztendőben megvásárolta a találmányt. Whitehead tisztában volt a torpedóban rejlő kereskedelmi lehetőségekkel, s megtartotta azon jogait, hogy más országokkal is üzleteljen, s attól kezdve minden energiáját a találmány kifejlesztésének szentelte. Egy új szerződést kötött Luppissal, mely alapján teljes körű felügyeleti jogot kapott minden jövőbeni eladás felett. Az elkövetkező két évben tovább fejlesztették találmányukat, s alkalmassá tették felszíni, víz alatti, később pedig repülőgépről való indításra is. Whiteheadnek sikerült kifejlesztenie egy újszerű mélységtartó szerkezetet, ami nagyban hozzájárult a torpedó megtervezéséhez, s mellyel megalapozta jövőbeni sikereit.

Sorozatgyártás 1868-ban kezdődött meg. Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Japán és Oroszország nagyobb mennyiséget vásárolt az új fegyverből, ezért a fiumei torpedógyár könnyen és gyorsan tudott fejlődni.

A Luppis-Whitehead-féle torpedó első harcszerű bevetésére a perui polgárháborúban került sor, 1877. május 29-én. Tömeges alkalmazása az 1904-es orosz-japán háború tengeri harcaiban kezdődött.

Luppis találmányáért 1869-ben magyar nemesnek nevezték ki.

(forrás:webv.extra.hu)