Már a kiegyezés évében felhatalmazást kapott az Országgyűléstől az első kormány államkölcsön felvételére vasút- és csatornaépítésekre. A pénz egy részéből a kormány 1868. július 1-jén felvásárolta a csődbe ment Magyar Északi Vasutat (Pest–Salgótarján). 1869. október 31-én a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium elrendeli, hogy az államkincstár kezelésébe vett Magyar Északi Vasút és a közeljövőben megnyíló Zákány–Zágráb vonal neve Magyar Királyi Államvasutak legyen. A Magyar Királyi Államvasutak (MÁV), amely 1945-ig fokozatosan felvásárolta vagy államosította az összes hazai magántulajdonú vasutat, és jelentősen bővítette is a hálózatot. 1949. március 15-én a MÁV formálisan a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, vagyis az állam része lett, és ebben a formában működött a rendszerváltásig. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 1993. június 30-án létrehozta a Magyar Államvasutak Részvénytársaságot (MÁV Rt.) a Magyar Állam 100%-os tulajdoni hányadával, határozatlan időtartamra.^[4] 2005. szeptember 1-jén a társaság zártkörűen működő részvénytársasággá alakult, amelynek alapítói jogait a gazdasági és közlekedési miniszter gyakorolja. Azóta hivatalos magyar rövidítése MÁV ZRt. A MÁV története hosszú időn át szinte egyet jelentett a magyarországi vasúttörténettel. 2006. január 1-je óta a MÁV felügyeleti szerve a Magyar Vasúti Hivatal.^[5] Az Árufuvarozási Üzletág 2006. január 1-jétől MÁV Cargo Zrt. néven a MÁV Zrt. leányvállalata volt, mely a privatizáció után az Osztrák Szövetségi Vasutak magyarországi leányvállalata lett.

2007. július 1-jétől a korábbi Személyszállítási Üzletág feladatkörét a MÁV-START Zrt. vette át. Az új cég 100%-os tulajdonosa szintén a MÁV Zrt.

2008. január 1-jétől pedig a korábbi Gépészeti Üzletágból szerveződött két újabb leányvállalat: a MÁV-GÉPÉSZET Zrt. (járműkarbantartás) és a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. (vontatásszolgáltatás).

A MÁV évek óta veszteséges, 1995–2008 között a leányvállalataival együttes konszolidált adósságállománya 768 milliárd forintra nőtt, vagyonvesztése pedig meghaladta a kétbillió forintot.^[6]

Magyarország közforgalmú vasúti hálózata 2012-ben

A Pályavasúti Üzletág kezeli Magyarország vasúti infrastruktúrájának jelentős részét, leszámítva a BKV által üzemeltetett HÉV-et, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasutat és a legtöbb kisvasutat.

Az általa kezelt vonalak hossza 7606 km, ebből 7394 km a normál nyomtávolságú, 36 km széles nyomtávolságú (Záhony-Eperjeske térségében), és 176 km keskeny nyomtávolságú vonal.

Magyarország legjelentősebb pályaudvarai a MÁV kezelésében vannak, például Budapesten a Keleti pályaudvar, a Budapest-Nyugati pályaudvar, a Budapest-Déli pályaudvar és a Kelenföldi pályaudvar, vagy Miskolcon a Tiszai pályaudvar illetve Szeged és Székesfehérvár pályaudvarai. A hazai vasúti infrastruktúra legnagyobb üzemeltetőjeként a MÁV kezeli a legtöbb hazai vasútállomást is. Az egykor, a MÁV központi pályaudvarának épült Keleti pályaudvar az ország legnagyobb személypályaudvara.

A MÁV első pályaudvara volt, amelyet a társaság elődjének államosításakor, 1867-ben adtak át a forgalomnak. 1867–1885 között az államvasutak budapesti főpályaudvaraként működött, ezt követően adta át a helyét a szintén a VIII. kerületben épült, nagyobb, korszerűbb Keleti pályaudvarnak.

A pályaudvarok hangosbemondójának szignáljára 1972-ben írtak ki pályázatot, melyre számos pályamű érkezett, köztük híres zeneszerzőktől is. A győztes a Székely Tamás – a rádió- és elektronikai részleg vezetője, aki egyébként a szignál lejátszásához szükséges eszközök kifejlesztésével foglalkozott – által jegyzett mű lett, melyet 1974-től használnak. A dallamnak számos feltételnek kellett megfelelnie, többek között annak, hogy jól kellett szólnia a kor műszaki színvonalán álló hangosbemondókon is. (A folklór szerint ritmusa a „vízvezetékszerelő” szóra rímel.)