Gyógyszerész volt, rendszeresen festeni csak negyvenegy évesen kezdett, belső sugallatra. 1894-ben fél évig Hollósy Simon magániskolájának növendéke volt Münchenben, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban – a Julian Akadémián – képezte magát. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, valamint Olaszországban és Németországban is járt. Később a „nagy motívum” után kutatva jutott el Egyiptomba, Palesztinába, Libanonba, továbbá Görögországba és ismét Olaszországba. Utolsó festménye – a Sétalovaglás a tengerparton – valószínűleg 1910-ben készült Nápolyban. Bár skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott, ekkor még tett keleti utazásokat, s a háború évei alatt ismét rajzolt. Noha alkotásait 1907-ben Párizsban, 1908-ban és 1910-ben Budapesten is bemutatta, kortársai nem értékelték művészetét. A meg nem értés és a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje lassan elhagyta. Jelentőségét csak az Ernst múzeumbeli, 1930-ban megrendezett gyűjteményes kiállításán fedezték fel. Látomásos festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi.

1853. július 5. – 1919. június 20. magyar festő. Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. Főbb művei: A szerelmesek találkozása Sziget Kairói pályaudvar Magányos cédrus