Tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.

Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.

Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.

Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).

Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.

1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.

Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú vaskorona renddel tüntették ki.

Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.

Főleg vallási tárgyú és történeti képeket festett. Népszerűségét elsősorban a Magyarok bejövetele (1896) c. körképének köszönhette, amely II. világháború alatt nagyon megsérült. Jelenleg az Ópusztaszeri Történelmi Parkban látható.


Feszty Árpád elsőként a családjának vetette fel gondolatát, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára panorámaképet festene. Apósa, Jókai Mór író, a "nagy mesemondó" azonnal támogatta, bátorította őt. A kép témája is Jókaitól ered, aki rábeszélte vejét, hogy a bibliai özönvíz helyett inkább a magyarok bejövetelét fesse meg. Ezzel több évre szóló munkát adott vejének, és országgyűlési képviselőként ékesszólását is latba vetette, hogy pénzt teremtsen a hazafias vállalkozáshoz.