Meghalt Görgey Artúr honvédtábornok és vegyész.

Görgői és toporci Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.^{[j 1]}) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Polgári végzettségét tekintve vegyész, és 1848 előtt e területen is kiemelkedő eredményeket publikált.

A szabadságharc bukását követően Ausztriába internálták. Ebben az időszakban írta meg, és 1852-ben német nyelven megjelentette kétkötetes emlékiratait. Csak 1867-ben a kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra. Testvére Görgey István házában élt 1916-ban, 98 éves korában bekövetkezett haláláig.

A Görgey család az Árpád-korban, II. Géza király idején szász hospesekkel települt az országba. Első ismert őse: Jordán, a szepesi szászok comese a tatárjárás idején a szászokat a Menedékkőre (Lapis refugii) vezetve, lehetővé tette a későbbi Lőcse megalapítását. Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült; a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette feleségül, emiatt állandó anyagi gondok nehezítették a család helyzetét.

A prágai Károly Egyetemen Josef Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsavhomológok elválasztását (sóik alkoholban való különböző oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két előkelő folyóiratban is megjelent.^[1] Magyarországon akart vegyészi képzettségének megfelelő beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá.

1848. május 26-án Toporcról Pestre utazott, ide hívta a kormánynak a honvédség szervezéséről szóló szózata és az a május 17-ei felhívása, mely felszólította a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe. Görgeit mint volt (huszár) főhadnagyot honvéd századosi ranggal (1848. június 9-ei hatállyal) osztották be a Győrött szerveződő 5. honvédzászlóaljba.

A téli hadjárat

A hadművelet célja az volt, hogy elvonja az osztrák főerőt a Tisza vonalától, a felvidéki bányavárosok felé (a kormány ekkor Debrecenben tartózkodott) és egy megerősödött hadsereggel térjen vissza a küzdelembe. E cél elérését minden nagyobb ütközet veszélyeztette, ezeket tehát végig kerülnie kellett. A haditerv sarkpontja az a kérdés, vajon üldözik-e őt a császáriak vagy egyenesen Debrecen ellen vonulnak. Görgei felső-magyarországi hadművelete három részre osztható: az első magába foglalja Lipótvár felmentését, a második a bányavárosokba való kitérést és a hadtest egy hétig tartó pihentetését, a harmadik menet a Szepességbe és innen Eperjes-Kassa környékére.

A kápolnai csata

Dembiński fővezérré való kinevezése a feldunai hadtest tisztikarában már február közepén ellenérzést szült. Jó példa erre Görgei február 14-i napiparancsa:

A kápolnai vereség idézte elő a tisztikarban a „tiszafüredi zendülést”. A Klapka-hadtest tisztikarából kiinduló lázongás lecsillapítására Szemere Bertalan Dembińskit elmozdította parancsnoki tisztségéből, és Görgeit nevezte ki fővezérnek. Kossuth a zendülés hírére Tiszafüredre utazott, hogy Görgeit főbe lövesse, azonban az események tisztázása után elállt ettől a tervétől. Görgeit azonban nem hagyta meg fővezérnek, helyette március 8-án Vetter Antal tábornokot nevezte ki. Március 9-én Görgei a téli hadjárat sikeréért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát, részben mellőzésének ellensúlyozására. 1849. március 30-án Kossuth (Vetter Antal betegsége idejére) ideiglenes fővezérré nevezte ki Görgeit. Vezetésével április elején indult meg a támadás. A haditerv a császári csapatok bekerítésére irányult, melyet átkaroló hadművelettel kívántak elérni. A bekerítés egy elterelő hadművelet sikerességétől függött, melyet a VII. hadtestnek a fősereg látszatát keltve Hatvan környékén kellett végrehajtania. Eközben az I., II. és III. hadtesteknek kellett a Jászságon át megkerülnie az ellenséges sereget. A terv szerint a négy hadtestnek április 7-én egyesült támadást kellett intéznie a császári csapatok ellen, és siker esetén a főerőket elvágták volna Pesttől. Az első összeütközésre a császári csapatokkal Hatvannál (április 2.) került sor, amikor a gyöngyösi országúton menetelő VII. hadtest keveredett kisebb csatározásba Schlik felderítő elővédjével. Az ütközet magyar győzelemmel ért véget, Schlik csapatait Hatvan mögé sikerült szorítania Gáspár és Poeltenberg csapatainak. Április 4-én, a Klapka-vezette I. hadtest Tápióbicskénél előzetes felderítés nélkül vonult be a faluba, ahol a Jellasics hadtestéből származó egész Rastics-dandár tartózkodott, mely ellentámadásával kavarodást és nagy veszteséget okozott Klapka csapatainak, ezek fejvesztve menekültek a Tápió hídjához. A csata menetét az érkező Damjanich tábornok III. hadteste fordította meg, kivívva a győzelmet. Az ütközetben kitüntette magát a Leiningen-dandár 3. és 9. (vörössipkások) honvédzászlóalja, amely Földváry Károly vezetésével kiszorította az ellenséget a faluból.

Június közepén (június 16., 20-21) több támadást indított a Vág mentén, ezek azonban a megígért újoncok (10–12 000 fő) hiánya és az immár orosz csapatokkal megerősített osztrákok túlereje miatt kudarccal végződtek. A június 26-i pesti minisztertanácson keresztülvitte haditervét, mely szerint a további hadműveleteket kifejezetten az osztrákok ellen kell irányítani Komárom térségéből, míg az oroszokkal való nyílt ütközetet lehetőleg kerülje a magyar hadsereg, kísérelje meg az orosz hadsereget tárgyalásokkal kivonni a háborúból.

A temesvári vereség (augusztus 9.) után, augusztus 10-én este Arad várában Kossuth négyszemközti tanácskozást tartott Görgeivel. Még várták a jelentést a temesvári csata kimeneteléről. Vereség esetére Görgei kijelentette a kormányzónak, hogy leteszi a fegyvert. Kossuth éjszaka megjegyzés nélkül továbbküldte Görgeinek a katasztrofális vereségről szóló hadijelentést. Ezután a kormány felhatalmazta Görgeit az orosz főhadsereggel való külön tárgyalásra. Görgei felszólítására 1849. augusztus 11-én a magyar kormány lemondott, s ráruházta a katonai és a polgári teljhatalmat. Addigra az ellenséges hadseregek Magyarország csaknem teljes területét elfoglalták, ezért ez a kinevezés nem jelentett tényleges hatalmat, csak jogi hátteret biztosított. Így Görgei mind az esetleges tárgyaláshoz, mind a valószínű fegyverletételhez törvényes úton foghatott hozzá. Miután az orosz hadseregtől még aznap megérkezett a tárgyalást elutasító válasz, a tábornok számára csak a fegyverletétel maradt.

A nagyváradi orosz hadifogságban augusztus 27-én értesítették, hogy a bécsi udvar kegyelmet adott neki, azonban ausztriai száműzetésre ítélte.

A feltétel nélküli fegyverletétel és életének megkímélése miatt Görgei Artúrt mintegy másfél évszázadig árulóként tartotta számon a magyar közvélemény.

• 1916. május 21-én, (Buda bevételének napján) halt meg Budapesten, V. kerületi Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utca 17. szám alatti lakásában, 98 éves korában érte a halál.