• Föld, Erdő, Isten (1922)
• Kalibán (1923)
• Fény, fény, fény (1925)
• A Sátán műremekei (1926)
• Te meg a világ (1932)
• Különbéke (1936)
• Harc az ünnepért (1938)
• Régen és most (1943)
• Tücsökzene (1947)
• A huszonhatodik év (1957)

• Adalbert Stifter: A pusztai falu (1921)
• August Strindberg: A csöndes ház (bem. 1925)
• Shakespeare: Szonettek (1921, majd 1948)
• Shakespeare: Athéni Timon (1935)
• Shakespeare: Ahogy tetszik (1938)
• Heinrich von Kleist: Amphitryon (1938)
• Shakespeare: Macbeth (1939)
• Shakespeare: Troilus és Cressida (1948)
• Johann Wolfgang von Goethe: Werther szerelme és halála
• Jean Racine: Andromaché (1949)
• Molière: Nők iskolája - Embergyűlölő - Psyché
• Thomas Hardy: Egy tiszta nő (1952)
• Guy de Maupassant: A kicsike - A gyónás - Az öreg - A gyáva - Az ékszer - A koldus - A vallomás - Az apagyilkos
• Theodor Storm: Aquis submersus
• Annette von Droste-Hülshoff: A zsidóbükk
• Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (1954)
• Carlo Goldoni: A hazug (1955)
• Örök barátaink - Összegyűjtött versfordítások (1960)

A háború után a költő életmenete leegyszerűsödött: barátok vendégeként – főleg a Balaton partján – töltötte nyarait és a világirodalom klasszikusait fordította kiadók megrendeléseire. Ekkor már munkahelye: könyvtárszobája volt. 1935. május elején átköltöztek a Pasarétre, a ma már szintén emléktáblával megjelölt Volkmann utca 8-as számú házba: könyvtárának átszállítására maga a költő felügyelt, mint erről szintén szerződés tanúskodik.

A kedvesét sirató gyászév megfeszített műfordítói és a gyászszonetteket alkotó munkája következtében 1951. október 10-én elkövetkező első szívtrombózisát még szinte észrevétlenül, lábon húzta ki, költőbarátja, Illyés Gyula vendégeként Tihanyban. 1954 szilveszterén a második szívroham már súlyos kórházi kezelést kívánt. 1956 hosszú telén poliarthritisben – sokízületi gyulladásban – szenvedett. 1957 őszén, amikor ismét rosszul lett Illyéséknél Tihanyban, újabb trombózisra gyanakszanak. Kiderült, hogy áttételes tüdőrákokozza szenvedéseit.[6] 1956 magyarországi megújulása meghozta a költő méltó ünneplését is. Szülővárosa éppen október 23-án, a forradalom kitörésének napján köszöntötte (ezt örökítette meg történeti monográfiájában Fazekas Csaba: A ciklon szélcsendjében).

Így a forradalom napjai Miskolcon egybefonódtak a már életében is klasszikusként ünnepelt költő jelenlétével. Akkor keletkezett versciklusa, amelyet Kabdebó Lóránt évtizedekig monográfiája szerkesztőjével fénymásolatban őrzött – a „ha több helyen megvan, biztosabban megmarad” elve alapján –, és amelyet, mihelyt lehetőség nyílott rá, a Magyar Nemzetben publikált is.

1957. május 13-án még látta Tihanyban a holdfogyatkozást, amelyről utolsó befejezett, május 16-án véglegesített versét írta. Ezt még utólag elküldte a Tücsökzene új kiadását előkészítő neves szerkesztőnek, Domokos Mátyásnak. Sorsa 1957. október 3-án délután, öt perccel 3 óra előtt teljesedett be, a budapesti Józsefvárosban, a Fiumei út 17. szám alatti, vezető professzoráról Gömöri klinikaként emlegetett kórház I. emeleti 119-es szobájában.

1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.