Vácott nevelkedett, két lány és egy fiú testvérével együtt. Édesapja kertész volt, saját kis gyümölcsfaiskolával rendelkezett, munkájából, jövedelméből polgári környezetet biztosított gyermekei részére.

Kereskedelmi iskolában tanult, majd tizenöt évesen egy apróhirdetésre jelentkezett és felvételt nyert a "Rádióélet" című újság szerkesztőségébe, a fővárosba. Az iroda akkoriban a Rákóczi úton, a Színművészeti Akadémiával szemben helyezkedett el. Szerette munkáját, a szobája ablakból mégis gyakran látta a színészhallgatók jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon jelentkezett a Színiakadémián, Ódry Árpádnál. Sikeres felvételi vizsgát követően felvették a Színiakadémia filmszínészi tanszékére. Végül a színésztagozaton szerzett diplomát, 1935-ben.

Szakmai pályája, megszakítással, több mint negyven éven keresztül tart, a közönség szereti a nagymamás alkatú, falusi háziasszony habitusú kitűnő művésznőt, aki sikert sikerre halmoz, mind a színházban, mind filmekben, TV-filmekben.

A hetvenes évektől főleg a Filmgyár és a Magyar Televízió foglalkoztatja. Szerepeinek, megbízásainak száma egyre csökken. 1975-ben nyugdíjba vonul és teljesen visszavonul a rivaldafényből, családja körében él. Lassan elfelejtődött, kikerült az érdeklődés középpontjából. Sorsát elfogadta, ugyanakkor finoman lázadozott is a méltánytalan elfeledés ellen.

Kisebb fellépéseket vállalt tévéműsorokban, epizódszerepeket kapott a filmgyárban is. Éveken át rendszeres szereplője az Antal Imre vezette "Szeszélyes évszakok"-nak, ezen kívül show-műsorok, szilveszteri kabarék, és a rádió kabarészínház gyakori résztvevője.

Az öregkori nagy szerepek elkerülték, ami vélhetőleg a színjátszás akkori túlpolitizáltságának is betudható. Nem voltak hazai gyártású új tévéfilmek, a filmgyártás is pangott. Alig készültek játékfilmek, a költségvetési problémák a teljes szórakoztatóipar átstruktúrálását okozták.

Nyolcvanadik születésnapja után két hónappal hunyt el.

A Színiakadémia elvégzése után 1935-ben a Magyar Színházhoz szerződött, majd játszott Nagyváradon, Pécsett, Debrecenben, Kassán és Szegeden. 1945-től a Művész, 1948-tól az Ifjúsági Színház tagja volt. 1950-től a Nemzeti Színházban játszott, 1964–1975 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője.

Tudatosan formálta szerepeit, testi-lelki adottságait kihasználva elsősorban komikus szerepeket játszott, kiváló, igen népszerű figurái máig emlékezetesek.

• Jászai Mari-díj (1957)
• Érdemes művész (1970)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)