Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő

 

Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Mindenki felismeri és elismeri művészetét, nem kell magyarázni, belemagyarázni, megfejteni. Nagy méretű vásznain készíti el kompozicióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a XX. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.

 

 

Lieb Mihályként született Kárpátalján, egész pontosan Munkácson 1844. február 20-án, ezt a nevét 1868-ig használta, majd 1880-ig Munkácsiként írta a nevét. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília.

 

Szülei korán – hétéves korában – elhunytak, így anyai nagybátyjához Reök Istvánhoz került 1851 -ben, aki 1854-ben egy asztaloshoz adta inasnak. 14 éves korában Aradra ment, ahol koplalás és nyomor között tengődött, így visszatért nagybátyjához.Mindez mély nyomot hagyott az érzékeny fiatal fiú lelkében. Ez tette fogékonnyá a nemzetet bénító elnyomás és a szegények szenvedése iránt. A többfelől is közvetített szabadságharc-élmények később is felködlenek festészetében, magyar voltát hosszú külföldi tartózkodása ellenére sem tagadta meg sohasem.

 

 

Ekkor ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki tanítgatta, majd magához vette. 1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát. Pestre ment, onnan 1865-ben Bécsbe, majd 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta.

 

 

1869 telén kiállította Siralomház című festményét Düsseldorfban, amely rögtön megtetszett egy párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. Ennek hatására 1872-ben áthelyezte műhelyét Párizsba, ahol elkészítette legfontosabb műveit. Depressziós lett, öngyilkosságot kísérelt meg.

 

1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon; barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban.

 

1874-ben házasságot kötött De Marches báró özvegyével, Cecile-lel, a Kolpachról induló, a többek között Baselt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet rendezett be, ekkor készült a Poros út I. A Salonban kiállította a Zálogházat.

 

1876-ban bemutatta a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Miltonc. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet.Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta.

 

1881-ben Elkészült a Krisztus Pilátus előtt. 1882-ben Budapesten nemességet kapott Ferenc Józseftől. 1884-ben befejezte a Golgotát.

 

1886-ban megfestette Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, majd amerikai utazása alatt többek között Wanemaker kisasszony portréját, valamint a Mozart halálát.

 

1887-ben felkérték a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésére. A reneszánsz apotheozisa 1890-ben került a helyére.

 

1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Parlament számára megrendelt Honfoglalás c. képhez. A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon. 1893-ban fejezte be a munkát.

 

1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a milleniumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik a műterem állományát. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg.

 

Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és ebben halt meg. Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak.

 

Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.

 

Van egy rendkivül sajnálatos körülmény Munkácsy Mihály festményeivel kapcsolatban, 10, de legkésőbb 20 év múltán besötétedtek, s bizony akkor már csak néhány szín és fény jelezte a kompoziciót, maga a kompozició elveszett, ennek az az oka, hogy Munkácsy főleg a 1880-as évekig, de sajnos még később is túlságosan bitümbe dolgozott. Ez a meleg tónusokat biztosító alapozó festék, amilyen hálás eleinte, gonosz és alattomos, amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes patinája bevonhassa, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik, melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik. Megviselte a bitüm a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többit. A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a Munkácsy-képek karbantartása.

 

Munkácsy művészete



Link