2008. június 6-án elhunyt Sánta Ferenc Kossuth-díjas író, életének 81. évében.

1956-ban és 1964-ben megkapta a József Attila-díjat, 1970-ben Monte Carlóban az Arany Nimfa Díjat. 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

1927. szeptember 4-én született Brassóban, egy székely szegényparaszt és egy likőrgyári munkásnő harmadik gyermekeként. A család gyakran költözött, Sepsibikkszád, Marosvásárhely és Kolozsvár voltak Sánta gyermekkorának állomásai. A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium hallgatója lett, de kicsapását megelőzve önként távozott.

Alig húszévesen megnősült, négy fia született. A család fenntartása érdekében előbb bányászkodott, majd az ötvenes évek elején a kispesti traktorgyár, később a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkása lett. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968 óta írói munkásságából élt.

1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, s írást kért tőle. Sánta először húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott "Sokan voltunk" című novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain megjelent. Szabó Pál méltatásában a kilátástalan szegénység szorításában élő emberekről szóló, balladai hangvételű művet Móricz: Hét krajcár-jával rokonította.

Az 1955-ben megjelent "Emberavatás" című antológia, a pályájukat kezdő fiatal magyar írók antológiája Sánta egyik novellájának címét viselte, első novelláskötete 1956-ban "Téli virágzás" címmel jelent meg. Pályájának első korszakára az erőteljes önéletrajzi ihletettség, a személyes hangvétel, a népmesék, népballadák nyelvezete és lírai pátosza jellemző, fő témája pedig a munka és a család becsületét, az emberi jóság, a szeretet, az erkölcsi helytállás parancsát nemzedékeken átörökítő tisztes szegénység.

1956-ban Sánta a Petőfi Kör alapító vezetőségi tagja volt, az év szeptemberében a parasztság jogfosztottságáról szóló levelet publikált. Az 1956-ot követő időszak írói és világnézeti válságának időszaka volt, ekkor keletkezett írásainak vezérmotívuma a kegyetlen világ, amelyben az ember helytállásának lehetősége sokkal korlátozottabb, az egyén kiszolgáltatottsága egyre fokozottabb.

Az egyén és a hatalom viszonya, az egyén erkölcsi felelősségvállalásának mértéke és módja, a „Hogyan kell és hogyan lehet élni?” kérdése foglalkoztatta az 1963-ban megjelent „Az ötödik pecsét” című regényében is. A nyilasterror idején játszódó parabolisztikus történetből 1976-ban Fábri Zoltán filmet készített. Ugyancsak Fábri vitte filmvászonra a társadalomfilozófiai kérdéseket boncolgató 1964-es „Húsz óra” című regényt, amelynek lapjain egy riport hátterében négy, egymással összefonódó paraszti sors bontakozik ki.

Sánta 1966-ban ismét regénnyel jelentkezett, „Az áruló”, témája a történelmet alakítók és elviselők konfliktusa. A mű drámaváltozatát „Éjszaka” címen először a Katona József Színház tűzte műsorára 1968-ban, majd később tévéfilm is készült belőle. Újabb regényt már nem publikált, 1970-ben „Isten a szekéren” címmel jelent meg novelláskötete, ezt követte a „Kicsik és nagyok” című válogatás. 1994-ben „A szabadság küszöbén” címmel adta ki esszéiből, cikkeiből összeállított kötetét.

Érdekességek az író munkásságából:

• A "Húsz óra" és a "Az ötödik pecsét" c. regényei 23 nyelven jelentek meg (angol, cseh, hindi, holland, francia, japán, kínai, lengyel, német, olasz, orosz, román, szerb stb.)
• Több művéből is készült film és tévéfilm. A "Húsz óra" (1965) és az "Az ötödik pecsét" (1975) Fábri Zoltán rendezésében nemzetközi sikert is aratott. A "Halálnak halála" c. tévéfilm forgatókönyvéért az író Arany Nimfa Díjat kapott Monte-Carloban (1970). Filmre vitték az "Éjszaka","A Müller család halála", a "Kicsik és nagyok" című munkáit is.

Főbb művei: - Téli virágzás (novellák - 1956)

• Farkasok a küszöbön (novellák - 1961)
• Az ötödik pecsét (regény - 1963)
• Húsz óra (krónika - 1964)
• Az áruló (regény -1966)
• Éjszaka (az "Áruló" c. regény dráma-változata - 1968): 1968. március 8-án mutatta be a budapesti Katona József Színház, Egri István rendezésében. Főszereplők: Őze Lajos, Avar István, Básti Lajos, Sztankay István, Maklári János
• Isten a szekéren (válogatott novellák - 1970)
• A szabadság küszöbén (esszék, cikkek, interjúk - 1993)

(forrás: metro.hu)