Sík Sándor(Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, az MTA levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa

1889 január 20-án született Budapesten. Apja Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra. Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti piarista gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött noviciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte és ott tett érettségit. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar-latin szakos tanárjelölként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett.Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumába kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalonak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának (2. sz. BKG). 1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1930-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a magyar irodalomtörténet nyilvános rendes tanára lett. Budapestre újra csak 1945-ben költözött, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartókodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban.Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket, szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlatvezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. 1919-től a Szent István Akadémia, 1923-tól a Kisfaludy Társaság rendes, 1946-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, és 1949-ban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke lett.

Eső


Lomb közt a langyos permeteg
Lomhán hegedül.
Hallgatom, fázó kisgyerek,
Egyedül, egyedül.

Túl, túl a lompos víz falán
Ki tudja, mi van?
Ember van-e más is, vagy talán
Csak én magam?