Sajószentpéteren született 1922 március 18-án. Apja Péchy Sándor, üveggyári vas- és fémesztergályos, anyja Szalay Margit üveggyári munkás. A Sajószentpéteri Református Nagytemplomban keresztelték meg szülei után reformátusnak. A településen nem sokat éltek, hiszen kisgyermek korában szülei elköltöztek és több kisebb-nagyobb borsodi faluban is megfordultak. Később Pécsi Sándor származását érintően ezt mondta:[1]
„ A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire - közismert álszerénységem okából... Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik... A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással. Ez az ősöm valami Habsburg-párti pernahajder kapitány lehetett. A körözvényben ugyanis megtiltotta Eperjes férfilakosságának, hogy Kossuth-szakállt, pakompartot s egyéb hazafias szőrzetet viseljen. Legyen békétlen haló porában ”
Diákként nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult és nem sokon múlott, hogy nem lett református lelkész belőle. Helyette színésznek tanult és a Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, majd a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1946-ban Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett.
„
Maradj gyermek örökké.
Kerüld a feltűnést.
Hogy több légy , mint a többi,
többet kell élned
(főleg szenvedésben)
s tenned!!
”
– Pécsi Sándor [2]
Színpadi szerepei [szerkesztés]

George Bernard Shaw: Caesar és Celopatra, 1955) (Caesar)
Steinbeck: Egerek és emberek (White)
Gorkij:
Éjjeli menedékhely (Luka)
Kispolgárok (Tyetyerev, Percsihin)
Szigligeti: Liliomfi (Szellemfi)
Móricz: Rokonok (Kardics)
Csehov:
Három nővér (Prozorov)
Sirály (Szorin)
Molière: Scapin furfangja (Scapin)
Gogol: A revizor (Polgármester)
Shakespeare: Hamlet (Polonius)
Miller: Pillantás a hídról (Eddie Carbone)
Williams: A vágy villamosa (Mitch)
Brecht-Weil: Koldusopera (Peacock)
Dürrenmatt: A nagy Romulus (Romulus)
Schiller: Ármány és szerelem (Miller)
Brecht: A kaukázusi krétakör (Azdak)
Shaw: Tanner John házassága (Mendoza)
Szophoklész: Oidipusz király (Teiresias)
Molnár Ferenc: A hattyú (Jácint)

Ezen kivül számtalan sok filmben és tévéfilmben szerepelt.