Krencsey Marianne (Rákoscsaba, 1931. július 9. –) magyar színésznő.

Pályája :

1950-ben érettségizett a II. kerületi Állami Gizella Leánygimnáziumban és felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–könyvtár szakára, de csak egy szemesztert végzett el, mikor is 1951-ben csere útján átkerült a már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek nevezett felsőoktatási intézmény Bölcsészettudományi Karáról a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői főtanszakára, ahova szintén jelentkezett előző évben, csak nem vették fel. 1954-ben a vizsgarendezésének napján otthagyta a debreceni színházat, és Budapestre ment. A darab Alekszandr Kornyejcsuk: Platon krecsit című szovjet orvosdrámája volt, de nem a témaválasztás miatt döntött így.
Budapesten Makk Károly felkérte a Liliomfi női főszerepére, a Rómeó és Júlia színpadi változatának fordításán Debrecenben dolgozó, egyúttal a Liliomfi forgatókönyvírójaként is alkalmazásban álló Mészöly Dezső javaslatára. A sikeres próbafelvétel az addig rendezőnek készülő fiatal lány életét teljesen más irányba terelte. Rendező helyett színművész lett, de nemcsak filmekben, hanem a színpadon is. A Liliomfival 1955-ben részt vett a cannes-i filmfesztiválon is, de díjat nem nyertek. A Magyar Televízió vele kezdte meg próbaadásait is 1955-ben. A diplomarendezését végül két évvel később, 1956. április 25-én teljesítette Prosper Mérimée A művésznő hintaja című darabjának megrendezésével a József Attila Színházban, azonban a diplomáját csak negyven évvel később vehette át, 1996. december 17-én New Yorkban, a magyar konzulátuson, Huszti Péter rektor aláírásával. Így vall erről könyvében: „Tíz évvel később, menekülésünk után jutott eszembe, hogy jó lenne emléknek. Barátomat, Palotai Borist kértem meg, hogy juttassa ki nekem valahogy… Boriska felment a Főiskola titkárságára, ahol közölték vele, hogy megvan, de disszidensnek nem adják ki. 1989 után újra próbálkoztam, de hét évig packáztak velem, mire eljutottam az ígéretig. Először megígérték másolat formájában, aztán azt mondták, hogy elveszett, megint megtalálták, megint elveszett. Aztán »meglepetésként« tervezték átadni jogos tulajdonomat, amolyan »kegyet« gyakorolva.”
Utolsó rendezői munkája Csehov Sirályának segédrendezése volt Hegedűs Tibor mellett, szintén 1956-ban. 1958 és 1962 között a kecskeméti Katona József Színházban, a Vígszínházban,[3] a szolnoki Szigligeti Színházban és a pécsi Nemzeti Színházban is játszott. 1963-tól 1964-ig a budapesti József Attila Színház tagja volt. 1954 és 1966 között olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Gábor diák, a Szegény gazdagok és Az aranyember.