Szakácsi Sándor (Budapest, 1952. május 20. – Budapest, 2007. március 7.) Jászai Mari- és Őze Lajos-díjas színész magyar színész.
Szakácsi Sándor és Merényi Margit gyermekeként született. A színészet vonzásába tizenévesen a Pinceszínháznál, amatőrként került. Tanulmányait 1974-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán osztályában. Innen 1974-1975 között a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, majd 1975-1987 között a Vígszínház társulatához tartozott. 1987-1989 között a József Attila Színházhoz szerződött. Ebben az időszakban részese volt a Roch Színház megalakulásának is. 1989-től 1992-ig szabadúszó színész volt, majd a Nemzeti Színház, illetve 2000-ben az átnevezést követően is a Pesti Magyar Színház tagja volt. A prózai művektől a zenés darabokig, a stúdiódaraboktól a nagyszínpadig otthonosan mozgott.

Több színház vendégművésze is volt, így szerepelt a Rock Színház, Szabad Tér Színház, Új Színház, Gyulai Várszínház, Esztergomi Várszínház, Schütz Ila Színház előadásaiban is. Az Ivánka Csaba Alapítvány kuratóriumának tagja volt 2003-tól.

Színházi szerepei mellett számos televíziós filmben, tévéjátékban is kiemelkedőt alakított, de talán szinkronszínészként volt a legismertebb. Ez utóbbiként jellegzetes orgánuma miatt évtizedeken át, egészen haláláig rengeteget foglalkoztatták.

1998-ban Győri Magda írt róla „Thália szélmalmai között” - Szakácsi Sándor címmel porté-kötet, továbbá a „Ki hogyan csinálja?” riportkönyvében rendhagyó módon is megismerhető a színművész.[1] A pécsváradi várszínház mellett emlékére 2007. augusztus 16-án egy gesztenyefát ültettek színésztársai, barátai és tisztelői, hiszen több éven át járt a Magyar Színház társulatával a településen. AMűvelődési Központban található egy óarany színű emléktábla, amire a művész kedvenc idézetét vésték: „A titkot űztük mindahányan, s napra értünk végre, földlakók