Csontváry képei és Bartók muzsikája

Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben, 1853. júl. 5. Bp., 1919. jún. 20.): festő. (...)
Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németo.-ban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott. 1904 ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit. Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói embert festette. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglós a tengerparton. Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még Keleten, s a háború éveiben ismét rajzolt. A magyarok bejövetele c. kartonján dolgozott, amely lényegében ~ apotheózisa. Ebben az időben önéletrajza számtalan variációján is dolgozott és vitázó röpiratokat írt (Energia és művészet, 1912; A lángész, 1913). 1905-08-ban és 1910-ben volt kiállítása. Kortársai nem értették meg művészetét. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje mindinkább felbomlott. (...) Vízionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi. (...)

Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. márc. 25. New York, 1945. szept. 26.): zeneszerző, zongoraművész és zenetudós, az MTA tagja (...)
F. m. I. hegedűverseny (190708); Két portré (190708, Zenekar, előző mű átdolgozása); 14 Bagatell (1908, zongora): 10 könnyű zongoradarab (1908); Gyermekeknek (190809, zongora); 2 román tánc (1910, zongora); Vázlatok, Op. 9/b (190810, zongora); Két kép (1910, zenekar, átirat zongorára); Allegro Barbaro (1911, zongora); Négy zenekari darab (1912, hangszerelés: 1921); Szonatina, Román népi táncok, Román kolindadallamok (1915, zongora); Szvit, Op. 14 (1916, zongora); Tizenöt magyar parasztdal (191418, zongora); Improvizációk, Op. 20 (1920, zongora); III. Hegedű-zongora szonáta (1921, ill. 1922); Szonáta (1926, zongora); Szabadban (1926, zongora); I. Rapszódia (1928, hegedű-zongora; átirat: gordonka-zongora, ill. hegedű-zenekar); II. Rapszódia (1928, átdolgozása 1944, hegedű-zongora; átirat: hegedű-zenekar); Magyar képek (1931, korábbi zongoradarabok átirata zenekarra); Kontrasztok (1938, hegedű-klarinét-zongora); Mikrokozmosz (192639, zongora); Divertimento (1939, vonószenekar); III. zongoraverseny (1945); Vonósnégyesek, Nr. 16 (1908, 191517, 1927, 1928, 1934, 1939). Írások: Cântece popolare româneşti din comitatul Bihor (Bucureşti, 1913); Die Volksmusik der Rumänen von Maramures (München, 1923); Die Melodien der rumänischen Colinde (Weihnachtslieder, Wien, 1935); Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? (Bp., 1936); B. B. összegyűjtött írásai (közreadja: Szöllősy András, Bp., 1966). (...)

(Az életrajzi adatok forrása: Magyar Életrajzi Lexikon, MEK, Internet)