Történelmi Arcképcsarnok - Szent László (1077-1095)

jelenetek80
Közzététel: 2014. máj. 6.

László herceg (1046-1095) az Árpád-házon belül többszörösen nem elsőszülött révén nem számíthatott koronára vagy uralkodásra. 1046-ban Lengyelországi száműzetésben született Vazul fia, Béla és Richeza, lengyel hercegnő gyermekeként. Még születése évében pogánylázadás robbant ki Magyarországon, mely által nagybátyjai I. András (1047-1060) és Levente herceg visszatérhettek az országba és meg is döntötték Orseolo Péter (1041-1044) kegyetlen, külföldiekre épülő uralmát. Majd 1048-ban Béla herceg is hazatérhetett családjával, bátyja András hívására. Apja I. Béla (1060-1063) kiváló katonai és hercegi neveltetésben részesítette, László herceg tőle örökölte erős és megnyerő fizikumát, katonai rátermettségét. 1060-ban apja került trónra a testvéri belviszály után. Ám 3 évvel később András fia, Salamon német segítséggel megdöntötte Béla uralkodását és maga a király is meghalt ez évben. Ekkortól László, bátyjával Gézával együtt kénytelen volt békét kötni Salamonnal, aki átengedte nekik a hercegséget, de tíz éven belül kiújult a viszály a két tábor és a hercegek között. Így alakult, hogy I. Géza (1074-1077), László bátyja került trónra, miután legyőzték Salamon királyt. Ezután László lett a király Géza halála után. 18 éves uralkodása alatt is többször bizonyította rátermettségét. Egyszerre egyesült benne Szent István politikája és szellemisége egy korabeli keresztény király erényeivel, valamint az Árpád-ház fejedelmeinek és tagjainak rendkívüli fizikai ereje és katonai tehetsége, egy ősi magyar vezér-fejedelem erényeivel. Ebből a két jó adottságból egyesülve az egyik legtehetségesebb középkori magyar királyként uralkodott, megszerezve a horvát koronát és erős államot utódaira hagyva a német-római és a bizánci birodalom között, Európa közepén.