Sportmúzeum (19. rész) : Detre Szabolcs és Zsolt

Krisztián Budai
Közzététel: 2013. márc. 25.

Detre Szabolcs és Detre Zsolt olimpiai bronzérmes (1980) vitorlázók, világbajnoki negyedik helyezettek, húszszoros magyar bajnokok, többszörös nyugat-európai nemzeti bajnokok


Miért szeretnek a Hegyvidéken élni?

Detre Szabolcs: Itt születtünk és én el sem tudnám képzelni, hogy máshol éljek. Különösen a Normafa és a közeli erdő a kedvencem.

Detre Zsolt: Csodálatos érzés ilyen magasan lakni. Például nyáron „lent" kánikula van, itt meg kellemes a meleg. Vagy télen, a városban esik, itt pedig havazik. Sok itt a csoda, varázsa van a Hegyvidéknek.

Hogyan emlékeznek vissza sportsikereikre?

Detre Szabolcs: Természetesen az olimpiai érem csillog a legszebben, de a legnagyobb sportértéke az 1983-as világbajnokságon elért negyedik helyezésünknek van. Itt gyakorlatilag győztünk, de elvették az utolsó futamot tőlünk, az olaszok az amerikaiak javára játszották át az aranyat. Akkor voltunk a csúcson. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia ostoba bojkottja alapvetően befolyásolta a sportpályafutásunkat, hiszen éremesélyesen vághattunk volna neki az ötkarikás játékoknak.

Detre Zsolt: 1971 óta élvonalbeli versenyzők vagyunk. Tehát mindig intenzíven sportoltunk, ennek és a sportos gyerekkornak köszönhető, hogy még most is versenyben vagyunk. Gyerekkorunkban előfordult olyan, hogy vasárnap reggel nyolckor sífutó versenyen vettünk részt a Normafánál, tizenegykor már lesiklóverseny volt, kettőkor pedig a sáncról síugrás következett. Ami pedig a későbbieket illeti, az 1983-as világbajnokság fantasztikus élmény volt és sajnos ott tényleg a mennyből a pokolba jutottunk. De a negyedik hely is kiemelkedő eredménynek számít. Később győztünk a holland, a lengyel, a német, az olasz és az osztrák bajnokságban is.

Önök jelenleg is aktívan vitorláznak. Jut-e idejük más sportra?

Detre Szabolcs: Testvéremmel korábban rendszeresen síeltünk és fociztunk is.