Szeleczky Zita színésznő

(Budapest, 1915. április 20. – Budapest, 1999. július 12.)  

Régi, nemesi családban született. Édesapja Szeleczky Manó mérnök-vállalkozó, édesanyja Négyessy Amália. Két testvére volt.

1933-ban érettségizett. Utána jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1937-ben végzett. 1936-tól 1944-ig 26 magyar, és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936-1941). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott.

1942-1943-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette. A budapesti "A Reggel" c. napilap 1945. április 16-án azt közölte, hogy Sopronban öngyilkos lett. A budai rendőrség politikai osztálya által elfogott Haltenberger Gyula (első férje) megerősítette ezt a később álhírnek bizonyult információt.

 A "Nemzet kishúga"

 A háború alatt a magyar kórházak "üdvöskéje" volt, aki szerepléseivel enyhülést és vigaszt nyújtott a sebesült katonák számára, a katonák nevezték el a nemzet "kishúgának".

 Az emigráció évei

 1945-ben elhagyta az országot, a Népbíróság elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt annak vádjával, hogy a harcok idején elszavalt a rádióban egy, az oroszok elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset. (Pedig – ahogy ő fogalmazott – csak lelkesíteni akarta a katonákat, azt a hitet akarta ébren tartani, hogy lesz feltámadás.)

• 1945-től Ausztriában, Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt.
• 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat s fellépett emigráns német színházak előadásain is. Az 1956-os magyar forradalom idején drámai kiáltvánnyal fordul a világ nőihez. Argentína elnöke különkihallgatáson fogadta, rádiók és televíziók sora szólaltatta meg. Az argentin állami rádió hónapokon keresztül tartó, Magyarországról szóló előadás-sorozat megtartására kérte fel. A sorozat sok barátot szerzett a magyarságnak, s a legnagyobb elismerést váltotta ki.
• 1962-ben az USA-ba költözött.

1949-1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival. Több hanglemezt is kiadott, amelyeken például Mécs László és Wass Albert legszebb verseit mondta el. A hanghordozók közül 3 elnyerte a clevelandi Árpád Akadémia aranydíját.

 Vonzó külsejével, színpadi megjelenésével, intelligens és természetes játékával fiatal leányokat, lírai hősnőket és naivákat játszott rövid magyarországi pályáján. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette.

 Bár 1990-től hazajárt Magyarországra, különböző fellépésekre, de csak 1998 őszén települt haza végleg. Érden élt, de nem sokáig élvezhette újra az itthoni tájat: 1999. július 12-én meghalt.

 A színésznő a háború előtti magyar film- és színházművészet legendás alakja volt. Különleges tehetséggel és átéléssel szólaltatta meg a magyar költészet gyöngyszemeit.

 Végakaratának megfelelően Nekézsenyben, a családi sírkertben helyezték örök nyugalomra.

 Filmjei:

• A méltóságos kisasszony (1936)
• Pusztai szél (1937)
• Pillanatnyi pénzzavar (1937-38)
• Fekete gyémántok (1938)
• Nehéz apának lenni (1938)
• Azúrexpressz (1938)
• Beszállásolás (1938)
• Szegény gazdagok (1938)
• A varieté csillagai (1938)
• Az utolsó Wereczkey (1939)
• Karosszék (1939)
• Áll a bál (1939)
• Bercsényi huszárok (1939)
• Gül Baba (1940)
• Sok hűhó Emmiért (1940)
• Rózsafabot (1940)
• Eladó birtok (1940)
• Édes ellenfél (1941)
• Leányvásár (1941)
• Egy éjszaka Erdélyben (1941)
• Tentazione (olasz film, magyar címe: Kísértés) (1942)
• Gyávaság (1942)
• Sziámi macska (1943)
• Magyar Kívánsághangverseny (1943)
• Zenélő malom (1943)
• Nászinduló (1943)
• Második Magyar Kívánsághangverseny (1944)
• Az első (1944)
• Vivir un instante (argentin film, magyar címe: Egy pillanatig élni, Diana Toldy néven) (1950)