Dienes Valéria (szül. Geiger Valéria) 1879. május 25-én született Szekszárdon. 1901-ben az első öt magyar nő között iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, matematika-fizika szakot végzett, közben a Zeneakadémiára is járt, zeneszerzést és zongorát tanult. Filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált. Férjével, Dienes Pál matematikussal, közösen publikált hazai és francia szaklapokban Párizsban nagy hatással volt rá Henri Bergson – magyarra fordította műveit és tanulmányt is írt róla Bergson lélektana címmel. Bergson-fordításai a magyar filozófiai nyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették, amelyért 1934-ben Baumgarten-díjat kapott. Számos filozófus: Hume, Descartes, Locke, Berkeley és Teilhard de Chardin műveit fordította magyar nyelvre.

A Duncan-testvérek mozgásművészeti tevékenységének és Bergson mozdulatpszichológiai elméletének hatására tánccal kezdett foglalkozni: kialakította mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el. 1915-ben Budapesten megnyitotta Orkesztikai Iskoláját, amelyet 1944-ig vezetett. Dienes Valéria orkesztikai műsorának nemcsak mozdulatanyaga volt modern, hanem a mozgással összhangban levő szöveg és dallam is. Ady és Babits verseire is tervezett koreográfiát, s 1917-ben már Bartók-zenére táncoltak tanítványai. Hajnalvárás című mozdulatdrámájával léptek fel először 1924-ben. A misztériumjátékok mintájára bibliai témájú parabolajátékaiban a mozdulatokat a hanggal, énekkórussal, zenekarral kapcsolta össze. Az volt a célja, hogy a hang és a mozdulat szintézise a nézőben alakuljon ki, ezért szándékosan elválasztotta egymástól a kettőt: a mozdulatkórus a színpadon szerepelt, míg az énekkart és a zenekart elrejtette. A mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófus asszony kilencvenkilenc éves korában, 1978. június 8-án. hunyt el.

Lovas Csilla