A huszadik századtól a zsírsertés előállítás ipari méretekben, élelmiszertermelő nagyüzemekben történt, „tudományosan szakszerű” szelektálás, törzskönyvezés, fajtastandardok meghatározása, részletes küllemi és teljesítménykövetelmények megállapítása mellett. A Magyar Húsipari Rt. 1914-ben épült nagytétényi hizlalótelepe a biotechnológia magyar atyja, Ereky Károly szavaival élve "szalonnatermelő iparvállalat" volt. Az 50 ezer hízó befogadására alkalmas hizlalda "feladata, hogy évi 600 ezer métermázsa takarmány feletetésével évi 100 ezer métermázsa szalonnát állítson elő". Keskenyvágányú gőzvasúttal, saját takarmánysilókkal, malommal, vágóhíddal, hűtőházzal is rendelkezett, a bérhizlaláshoz hiteleket nyújtott, a trágyát a fővárosi kertészetnek értékesítette.

Az I. világháború után az elcsatolt országrészeken maradt a mangalicaállomány nagy része, az országhatárokon belül viszont egységesült a sertéspopuláció. A törzskönyvezés irányelveit és nemesítés szabályrendszerét az 1927-ben megalakult Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete rögzítette (kisebb változtatásokkal mai napig érvényben van). A törzskönyvezett mangalicák száma az 1920-as években még csak 1-2 ezer, de 1943-ig 30 ezerre növekedett. A két háború között tehát zömmel a mangalica képezte az ország sertésállományát, de a háborúban az állatállomány - elsősorban a sötét színváltozatok - több mint 50%-os veszteséget szenvedett.

A második világháború után a Magyar Állattenyésztő Szervezetek Országos Szövetsége sikeresen lendítette fel a mangalicatenyésztést.
A rendszerváltás után 1994-ben újjáalakult Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete a fellelt példányok törzskönyvezését, továbbtenyésztését végezte el. A mangalica fajta fenntartásáért az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, mint tenyésztési hatóság felelős. Az intenzív mennyiségi gyarapodás következtében azonban a tenyésztés alapját képező vonalak fele elveszett, kihalt.

Egy 2004-es határozat szerint „a Magyar Országgyűlés megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy nemzeti létünk 1100 éves értékeit, eredményeit megőrizzük, és Európában ezzel is kifejezzük nemzeti karakterünket”, s mint régi magyar állatfajtánkat nemzeti kinccsé nyilvánította a mangalicát. A sonka és karaj döntő hányada spanyol exportra kerül.