Ruttkai Éva (született: Russ Éva, Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, Érdemes és Kiváló Művész. Ruttkai Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa.
Ruttkai Évát Russ vezetéknévvel anyakönyvezték, a későbbiekben mindenki által ismert nevét Lakner Artúrtól kapta. Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. A színészmesterségre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházban olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.”
1945-ben szavalattal lépett fel a Zeneakadémián, ahol felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal később Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyére beugorva).
1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, úgy gondolta: „szükségem van tanulásra, tapasztalásra, hogyan kell például verses darabot játszani, hogyan kell sokfélét játszani”.Együtt játszott többek között Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal, Ladomerszky Margittal, Olty Magdával. Ekkor szerettek egymásba Gábor Miklóssal (a kor ünnepelt színészével), akivel 1950-ben összeházasodtak, és két évvel később megszületett lányuk: Júlia.
1951-ben visszatért a Vígszínházhoz (akkor hivatalosan a Magyar Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja is maradt.
1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…”
Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában 1986. április 24-én.
Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, ezeket nagylemezei örökítették meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt.
Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.
Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található, gránit síremlékét Nagy István János szobrászművész készítette.
2002-től – Anna Karenina szerepében megörökítve – egész alakos bronzszobor őrzi emlékét a Nemzeti Színház szoborparkjában.
2012-ben kisbolygót neveztek el róla