Egri István (született: Klein István, Budapest, 1905. május 21. – Budapest, 1980. július 10.) magyar színész, színházi és rádiós rendező, főiskolai tanár, író, publicista; érdemes és kiváló művész; Náray Teri színésznő férje volt. Lányai: Egri Kati és Egri Márta.
Életpályája

1929-ben a színész, 1930-ban a rendező szakon diplomázott a Színművészeti Főiskolán. A Belvárosi Színházban indult színészi pályája. Ezzel egyidejűleg Hevesi Sándornál rendezést tanult. 1931-től 1932-ig a Magyar Színház, 1932 és 1933 között pedig a Kamara Színház tagja volt. 1933 és 1935 között nem volt egyetlen színháznak sem a tagja. Néhány kisebb szerepet játszott a Vígszínházban és az Új Thália-ban. 1935-ben a Vígszínház tagja lett. Az 1939-es zsidó törvények miatt nem játszhatott színházban, tanított és újságírással foglalkozott. 1944-ben munkaszolgálatra vitték, Auschwitz-ba került, ahonnan 1945 tavaszán került haza. A Nemzeti Színház tagja lett. 1946 és 1948 között ismét a Vígszínház tagja volt. 1948-ban a Pesti Színház igazgatója lett, 1949-ben pedig az Ifjúsági Színház igazgatójának nevezték ki. 1950-ben a Belvárosi Színház főrendezője, 1953-tól pedig a Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője lett. 1956 és 1958 között a Petőfi Színház főrendezője, majd igazgatója, 1958-tól 1962-ig a József Attila Színház, 1962 és 1965 között pedig a Jókai Színház tagja volt. 1965-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol tíz éven át játszott. 1975 és 1978 között a Madách Színház tagja volt, és a Győri Kisfaludy Színházban rendezett. 1978-ban visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig, 1980-ig volt a tagja. Első színpadi rendezése 1939-ben volt, Tamási Áron: Énekes madár című darabját rendezte a Szolnoki Szigligeti Színházban. 1971-ben rendezte a Magyar Televízióban Moliere: A képzelt beteg című vígjátékából készült tévéjátékot.