gépészmérnök feltaláló

1859-ben június 6-án született Bakonybánk
ugyanott halt meg 1922-ben

Bánki Donát korának legnagyobb gépészmérnöke, a Budapesti Királyi József Műegyetem nemzetközi hírű professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Az iparosodó hazai környezetben kezdte - felsőfokú tanulmányai befejeztével - mérnöki tevékenységét. Az első évben a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban műszaki díjnokként dolgozott, majd 17 éven át (két év műegyetemi konstruktori munkásságot is beleértve) tevékenykedett a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárban, kezdetben konstruktorként, majd osztályvezetőként, s végezetül 8 évet főmérnökként. Életpályájának ezen időszakában gépszerkesztőként közreműködött a budapesti gabonaelevátor, a Mechwart-eke megtervezésében, jelentős szabadalmi tevékenységet folytatott a gázmotorok és a belsőégésű motorok terén. Ezen időszakra esik a közvélemény előtt talán legismertebb találmánya, a Bánki-Csonka féle karburátor szabadalmaztatása.

1902-ben készült el új gondolatát megvalósító elsőkerék-hajtású gépkocsija, mellyel az akkor általánosan elterjedt hátsókerék-hajtás problémáit kívánta kiküszöbölni. Az általa tervezett és a Ganz-gyárban elkészült automobilnál a motort, a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építette fel, s az első kerékpár tengelyére helyezte.

Az 1908-as USA-beli tanulmányútját követően a repülés iránt érdeklődik. "A légi utazás biztos csak akkor lehet, ha gépi berendezéssel tudjuk kormányozni..." Ennek kifejlesztése érdekében hidraulikus szervomotorból álló stabilizátort szerkesztett és szabadalmaztatott 1909-ben.

A századfordulót követően jelentős érdeklődés irányult a vízi energia hasznosítása irányába, a kis és közepes esésű patakok és folyók energiájának hasznosítására. Bánki egyszerű és olcsó turbinát szerkesztett, melyet 1917-ben ismertetett kéziratként "Neue Wasserturbine" címmel, majd 1918-ban a Molnárok Lapjában mutatta be magyar nyelven.

Bánki Donát alkotásai közül mértékében is kiemelkedő a Vaskapu-vízerőmű terve.

Bánki Donát munkásságát, alkotásait áttekintve az utókor csodálattal adózik tevékenységének. 1922. augusztus 1-én alkotó ereje teljében elhunyt tudós 136 hazai és külföldi publikációt hagyott hátra az utókor számára. Pályafutását példaképül állíthatjuk minden mérnök, az alkotó műszaki értelmiség elé.