Hell Miksa, csillagász (Selmecbánya, 1720. május 15. - Bécs, 1792. április 14.)

Hell (Höll) Máté Kornél, a selmecbányai híres bányagépmester fia, 18 éves korában lépett be a jezsuita rendbe. 1740-től Bécsben tanult az egyetemen, itt ismerkedett meg a csillagászattal a jezsuita obszervatóriumban Joseph Franz irányításával. 1751-ben Bécsben pappá szentelték. 1752-től a kolozsvári jezsuita egyetemen tanított matematikát és csillagászatot és több matematika könyvet is megjelentetett.

1755-től királyi csillagász lett Bécsben, 1756-ban megalakítja az egyetemi csillagvizsgálót, melynek ő az első igazgatója. Nemzetközi elismerést aratott az 1757-től kiadott csillagászati évkönyvével.

VII. Keresztély dán és norvég király Hell Miksát kéri fel az 1769-es Vénusz átvonulás tanulmányozására. Az elvégzett megfigyelés alapján nagy pontossággal meghatározta a Nap-Föld távolságot. Az expedíció eredményeiről szóló beszámoló 1772-ben jelent meg Koppenhágában és Bécsben. Társával, Sajnovics Jánossal a Vénusz megfigyelése mellett a lappok nyelvét és életkörülményeit is tanulmányozta.

Hell Miksa fedezte fel a földrajzi szélesség meghatározásának új, máig is legpontosabbnak tartott módszerét. Tudományos munkái révén Hell Miksa jelentős európai elismerést aratott, tagja lett a göttingeni, stockholmi, trondheimi, koppenhágai és a bolognai akadémiának.

1774-ben tervezetet állít össze egy bécsi természettudományos akadémia létrehozására, melyet azonban Mária Terézia császárnő végül elutasított.

Legfőbb tevékenysége volt Magyarország csillagvizsgálóinak felállítása, 1776-ban az egri, 1780-ban a budai és 1792-ben a gyulafehérvári obszervatórium megvalósításán munkálkodott.

Csillagászati megfigyeléseit haláláig folytatta.

Hell Miksát a legnagyobb magyar csillagászként tartják számon, munkásságának nemzetközi elismeréseként egy krátert neveztek el róla a Holdon.