Herskó Ferenc, Nobel-díjas kémikus (Karcag, 1937. december 31. - )

Egy karcagi pedagóguscsalád második gyermekeként 7 éves koráig élt szülővárosában. A családot 1944. május 15-én először a helyi, majd a szolnoki gettóba hurcolták. Innen Ausztriába, a Bécs melletti Strasshofba szállították. A háború után visszakerültek Szolnokra, és az apa hadifogságból való hazatérése után Budapestre költöztek. Ferenc két osztályt végzett abban az iskolában, ahol édesapja tanított, majd 13 éves korában Izraelbe emigráltak.

Avram Herschkoként már itt, fejezte be a középiskolát. Ferencet és testvérét, Lászlót Jeruzsálem egyik legjobb magániskolájába, a Maaleh-ba járatták. Ferenc a jeruzsálemi Héber Egyetem „Hadassah” orvosi fakultására iratkozott be, kedvenc tárgya a biokémia volt. Orvosi diplomáját 1965-ben kapta meg, majd az egyetem biokémiai tanszékén szerezte meg PhD-fokozatát 1969-ben. Ezután ösztöndíjat kapott a Kaliforniai Egyetem San Francisco-i részlegének biokémiai és biofizikai intézetébe, ahol 1969 és 1971 között Gordon Tomkins laboratóriumában dolgozott. Itt kezdett el foglalkozni a fehérjék lebomlásának vizsgálatával.

1972-ben visszatért Izraelbe, és a haifai Technionban – az Izraeli Műszaki Egyetemen – kezdett tanítani, és ott folytatta kutatásait is. 34 évesen nevezték ki az egyetem professzorává, azóta is ezen a tanszéken dolgozik. A hazai tanítási és kutatási feladatok mellett be tudott kapcsolódni az Egyesült Államokban folyó tudományos munkába is. Munkatársával, Aaron Ciechanoverrel rájöttek, hogy a fehérjék lebomlásához egy kis fehérje (polipeptid) szükséges, amely a feleslegessé vált vagy kóros fehérjéhez kapcsolódik, és az így „megcímkézett” fehérjék ezek után lebomlanak.

Philadelphiában, a híres Fox Chase Rákkutató Intézetben Irwin Rose-zal végzett kutatómunka során igazolták, hogy az általuk felfedezett kis fehérje azonos a már 1975 óta ismert ubikvitinnel. Az ubikvitin hatásmechanizmusáról keveset tudtak, hármójuknak sikerült a fehérjék ubikvitinek által irányított lebomlásának bonyolult folyamatát lépésről lépésre feltárniuk. Kutatásaikért Herschko, Chiechanover és Rose 2004-ben megosztott kémiai Nobel-díjat kapott "az ubikvitinnel közvetített fehérjelebontás felfedezéséért". Felfedezésüknek elméleti jelentőségén túl óriási gyakorlati haszna lehet olyan súlyos betegségek gyógyításában, mint a rák, az Alzheimer-, vagy a Parkinson kór.

Avram Herschko tagja az izraeli (2000) és az amerikai (2003) tudományos akadémiának. Számos kiemelkedő kitüntetést kapott, többek között 1987-ben a Weizmann Tudományos Díjat; 1994-ben a legnagyobb állami kitüntetést, az Izrael Díjat; 1999-ben a Gairdner Nemzetközi Alapítvány kitüntetését Kanadában; 2000-ben az orvostudományi alapkutatásért odaítélt Albert Lasker díjat az USA-ban; 2001-ben a Wolf-díjat orvostudományi eredményeiért.