(1894-1953)

a televízió európai atyja
Mint fiatal műegyetemi hallgató már 1917-ben két szabadalmat jelentett be a távolbalátás területén.
1919 júliusábaan sikerült neki kisebb tárgyak képének azonnali átvitele. Találmányával a "Telehor"-nak nevezett készülékével több kilométerre továbbított állóképeket.


Az első világháború elvesztése következményeként kísérletei megszakadtak. 1924-ben Berlinben jelent meg "Az elektromos távolbalátás és a Telehor" című könyve, amellyel olyan sikert aratott, hogy fölajánlották neki a német posta AEG kísérleti állomását munkájának folytatásához.
Európában ebben az időben több televíziós rendszer is született. Például a skót John Logie Baird-é és a német Carolus rendszeré. Angliában 1926-ban mutattak be televíziós képeket mozgó tárgyakról, de amikor végleges döntésre került sor, a különböző televíziós rendszerek között, akkor Mihály Dénes Telehor nevű rendszerét fogadták el. 1928-ban már rendszeres adást sugároztak a Berlin-Witzleben adóállomásról. A Telehor készüléket ma a Deutsches Museumban őrzik (Münchenben).

Mihály Dénes nem fogyott ki alkotó, zseniális ötleteiből. A phonokerék megalkotásával sikerült megoldania a kép és a hang szinkronját. Később, 1933-ban E.H.Traub fizikussal együttműködve már egy korszerűbb televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített.
Ez volt az a képet 240 sorra (!) felbontó televíziós készülék, melynek képét akár 2,5 x 3 méteres nagyságban is ki lehetett vetíteni.

Egyéni sorsa szomorúnak mondható. Anyagi gondjait sohasem tudta kiheverni igazán. Hitler uralma idején internálták, mert üldözötteket rejtegetett. Házasságuk gyermektelen maradt, amit sohasem tudott feldolgozni. Élete végén, betegen is, de dolgozott tovább. Süketnémák számára abc kidolgozásán munkálkodott. Végül 1953-ban tüdőbajban halt meg.