(1897 - 1947)TIHANYI KÁLMÁN (1897 - 1947)

Üzbégen született, szaktanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Legfontosabb találmányai - melyeket az RCA, Loewe és Fernseh AG cégek vásároltak meg és fejlesztettek ki - a korszerű televízió alapelvére és felépítésére vonatkoztak.

1926-ban szabadalmazta teljesen elektronikus televízió rendszerét. Ez bár felületesen nézve hasonló a korábban javasolt katódsugárcsöves megoldásokhoz, valójában radikális változást jelentett. Mint később, 1928-ban szabadalmazott televíziója, már ez is arra a merőben új szerkezeti és működési koncepcióra épült, mely később a töltéstárolás elve néven vált híressé.

A találmányt, bár a Telefunken és Siemens cégek igen lelkesen fogadták, végül mégis a mechanikus televízió továbbfejlesztése mellett döntöttek.

Az RCA 1930-ban, angol és francia szabadalmainak közzétételét követően kereste meg Tihanyit. Tárgyalásai 1934-ben sikerrel zárultak. Ekkor a cég az ő találmányai alapján szerkesztett új televizió rendszerét készülvén nyilvánosságra hozni, megvásárolta szabadalmait. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal elbírálói Tihanyi elsőbbségére hivatkozva utasították el Zworykin 1930-ban és 1931-ben bejelentett hasonló tárgyú megoldásait. Tihanyi két amerikai szabadalmat kapott 1928-as elsőbbséggel. Manapság mindinkább nyilvánvaló, hogy ez a döntő jelentőségű találmány tőle származik.

1929-től televizió irányítású légvédelmen dolgozott. Londonban az angol Légügyi Minisztérium részére készítette el robotrepülőgépének prototípusát, majd adaptálta azt az olasz haditengerészet céljaira. 1935-1940 között dolgozta ki 5-8 km hatótávolságúra tervezett ultrahang sugárzó készülékét; 1940-ben visszatért Magyarországra, hol ennek prototípusát elkészítette.

Televízió (1926, 1928)

Az ötletet a katódsugárcsőnek mint adó oldali képbontónak alkalmazására először 1908-ban vetette fel, majd 1911-ben részletezte. Mindezek a mechanikus képbontók analógjai voltak, amelyeknél elektron emisszió a fotocella egyes pontjaiból csak a pásztázó katódsugár pillanatnyi érintésére történt. Zworykin 1925-ben tartott bemutatója után az ilyen irányú kísérletezés évekig szünetelt.

A döntő megoldást - olyan televíziót, amely a letapogatás ideje alatti folyamatosan kilépő elektron töltések felhalmozását és tárolását valósította meg - Tihanyi Kálmán először 1926-ban, ennek továbbfejlesztett változatait 1928-ban szabadalmazta.