Szentágothai János (1912-1994) Orvos, agykutató, híres orvoscsalád sarja, akiket az 1777 előtti időkben már meg lehet találni. Első mikroszkópját 16 éves korában kapta, amitől aztán nem tudott megválni. Mikor meglátta az első "idegsejtek gyönyörű dendritfáit a rajtuk levő finom tövisekkel, a karcsú axonok finom elágazásait", egy szempillantás alatt beleszeretett a látványba és ez a szerelem határozta meg a tudós további életútját.

1936-ban szerezte meg oklevelét, 1930 végétől az I. sz. Anatómiai Intézetben dolgozott (Lenhossék Mihály mellett, majd itt lett megbízott gyakornok. 1935-ben az I. sz. Kórbonctani Intézetben működött, majd az év végén visszatért az Anatómiai Intézetbe, mint gyakornok, 1937-ben tanársegéd, 1940-ben adjunktus,1942-ben magántanári képesítést kapott. 1947-től rendkívüli, később rendes tanári minőségben a pécsi egyetem Anatómiai Intézetének igazgatója lett, itt kezdte meg a magyar neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskola megteremtését. 1963-ban áthelyezték a budapesti Anatómiai Intézet élére. 1948 óta az az MTA tagja, 1973-76 között alelnöke, majd 1977-1985 között elnöke.

Számos külföldi akadémia tagja, egyetem díszdoktora, valamint nemzetközi tudományos társaság tiszteletbeli tagja, több nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztője és szerkesztőbizottsági tagja. Az Európai Idegtudományi Szövetség elnöke 1947-1977-ig. Az Idegtudományi Kutatási Program Boston tagja, 1972/73-ban belső munkatársa. Szentágothai János kutatási területe az agy reflexeinek anatómiai és fiziológiai elemzése, a thalamus, a kéreg alatti érző magvak szerkezete, új neuronhálózati modellek a kisagykéregről, a hypothalamus neuronális szerkezete, az idegközpontok moduláris elvének kidolgozása. Kutatásai elismeréseként 1950-ben Kossuth-díjat, 1970-ben Állami-díjat kapott.

Politikai szerepet is vállalt, országgyűlési képviselő volt 1985-1994 között. 1990-ig a Hazafias Népfront, 1990-től a Magyar Demokrata Fórum képviselője.

Kitűnő tudománynépszerűsítő volt, 1990-tól haláláig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Kiss Ferenccel közösen írt "Anatómiai atlasz" és J. C. Eccles-szel és M. Ito-val írt "A kisagy mint neuronális gép" c. művei alapműnek számítanak. (1967) Szentágothainak számos könyve jelent meg idegen nyelveken is. Gondoltuk volna, hogy a nagy tudós négy fivérével együtt mindegyik orvos lett) "hírhedten rossz tanulók voltak, az elemiből még gyógypedagógiai oktatásra is akarták küldeni." Így vall erről : "A sikeres életpályának egyetlen feltétele és egyben kritériuma maga a siker, minden más öncsalás és a pedagógia legelemibb tényeinek figyelmen kívül hagyása."