Tóth Árpád - Elejtetted a napot

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szelíden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én.

Arra, mikor - halk hajó
Titokzatos tengeren, -
Fekvőszéken útra kél
S lázam sodrán ring velem.

Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sose lesz,
Mindaz, ami sose volt, -
Így indultam ma is el,
Hunyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.

József Attila: Óda

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifjú nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

Sík Sándor: A legnagyobb művészet

Jókai Anna:

Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten

     nézd, hogy élünk itt lenn

     katlanba zárva

     csodára várva

     csöbörből vödörbe magyarok.

     Itt élünk se élve se halva

     hurrá a vödörben hal van

     süthetünk szálkás kis pecsenyét

     a friss húst viszi már a fürge menyét

     körben a bozótból

     ragadozók szeme villog

     az elhevert csordákon

     áldozati billog.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,  
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.   

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Sziasztok!Gratulalok Nushe!!! Remelem, hogy nagyon bogodlok lesztek!Nalunk is par napja volt eljegyzes, de csak hagyomanyos. Az Isten elotti fogadalmat altalaban kozvetlenul az eskuvo elott szoktak letenni, nem? Nalatok miert kellett ilyen hamar, Nushe?En egyebkent szerencsere tavaly mar befejeztem a fosulit, ugyhogy itt elek kint marcius ota. Allast is talatam meg a szezon elejen viszonylag konnyen, de sajnos csaladi okok miatt hosszabb idore haza kellett utaznom munkakezdes elott, es mire visszajottem mar nem kellettem...

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolnivalója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Where are the teaching jobs in FE for those enogcraued by these fee awards to train to teach basic maths and English? I have PGCE (post-16) and the Level 4 Subject Specialist qualifications for both numeracy and literacy specialists, more than ten years' FE experience teaching adult Skills for Life, GCSE and A-Level English, Key and Functional Skills but have just been made redundant from an FE College which apparently has no further use either for those skills or for me as a teacher of ITT. A colleague who has PGCE and the subject specialist qualification in adult literacy has been made redundant in the same round of lay-offs.

Radnóti Miklós: Két karodban  

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek,
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdre hull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Petõfi Sándor (1823.január 1.-1849.július 31.)

Erdélyben egy bálon ismerte meg Szendrey Júliát, az Erdõdi tiszttartó, Szendrey Ignác leányát. A költõre e találkozás mély benyomást tett. A leány kissé szeszélyesnek mutatkozott, s a vallomására nem adott határozott választ. A szigorú apa nem találta méltónak Petõfit az õ mûvelt Júliájához, így két leánykérés is kudarcba fulladt. A házasságkötés pontosan egy évvel a találkozásuk után valósulhatott meg.