1914-ben kapott orvostudományi Nobel-díjat a füllel és az egyensúlyérzékeléssel kapcsolatos munkásságáért („vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért").

Élete röviden

1876 április 22-én született Bécsben egy magyar-osztrák családban, Édesapja Bárány Ignác banktisztviselő, édesanyja, Maria Hock egy ismert prágai tudós lánya volt. Hat gyermekük közül Róbert a legidősebb. Kiskorában csont-tuberkulózis támadta meg, így térdei élete végéig merevek maradtak, ennek ellenére sokat teniszezett, túrázott.
Iskolái során mindvégig kiváló tanuló volt, 1900-ban szerzett szülővárosában orvosi diplomát, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-től a bécsi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott.
Már elismert és többszörösen kitüntetett tudós, magántanár volt, amikor 1914-ben kitört az első világháború. Bárány testi fogyatékossága ellenére önként jelentkezett katonai szolgálatra. Przemysl várában szolgált, melyet bevettek az oroszok. Bárány hadifogoly lett. A hadifogságban érte a hír, hogy 1915-ben Stockholmban neki ítélték az 1914. évi fiziológiai avagy orvostudományi Nobel-díjat. A tudós a fogságban különleges elbánásban részesült, Kazanyban folytathatta elméleti kutatásait.

Tudományos tevékenysége

Bárány Róbert kutatásai előtt az emberi fül működését szinte csak állatkísérletek nyomán, elméletileg vizsgálták. Ő volt az első, aki emberekre is kidolgozta a vesztibuláris funkciók vizsgálati módszereit.
Bárány figyelmét egy egyszerű gyakorlati észlelés terelte a belső fül egyensúlyrendszerére. Feltűnt neki, hogy azok a páciensek, akiken vizsgálat előtt fülmosást végzett, gyakran elszédültek - méghozzá akkor, ha a víz túl hideg vagy túl meleg volt. (Ennek a magyarázata: a belső fül ívjárataiban keringő folyadék hőmérséklete 37 fok, és ha a hőmérséklet változik, más és más ívjáratba vándorol, ami szédülést okoz.)
Ő ismerte fel azt is, hogy a belső fül vesztibuláris apparátusának zavarai kóros körülmények között olyan kísérő tünetekkel járnak, mint a szemgolyók valamely irányú oda-vissza csapó mozgása (nystagmus). A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik, hiánya pedig kóros jellegű. E reflex vizsgálata a Bárány-féle félremutatási kísérletek kiváltásával alkalmasnak bizonyult a kisagyvelő daganatos vagy tályogos gócainak kimutatására.
Bárány főként elméleti ember volt, gyakran a kísérleti eredmények ellenére is ragaszkodott teóriáihoz. Összesen 184 tudományos közleményt publukált, amiket sok kritika ért, többször keveredett elsőbbségi vitába is, de ezek általában az ő javára dőltek el.