1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért.

Élete röviden

1862. június 7-én született Lénárd Fülöp (Philippe Eduard Anton von Lenard) Pozsonyban. Őt szokták az első magyar Nobel-díjasként emlegetni, de ez nem teljesen igaz: neveltetésére nézve magyar volt és élete végéig fenntartotta a kapcsolatot a magyar tudományos élettel, de ő maga más néphez tartozónak vallotta magát. Lénárd német eredetű családban született, apja borkereskedő volt. Bár otthon németül beszéltek, magyar iskolába járt és magyarnak nevelték.
Kiskorától érdekelte a természettudomány, megszállottan kísérletezett. Apja kívánságára borkémiát hallgatott a Bécsi Egyetemen, majd átiratkozott Budapestre. Itt fél évig Eötvös Lorándnál kutatott, majd Heidelbergbe ment. Élete hátralevő részét Németországban élte le. A magyar tudománnyal azonban kapcsolatban maradt, 1897-től az Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1907-től rendes tagja volt, tagságát 1945-ben szüntették meg.
Lénárd nézetei egyre torzultabbak lettek. Az 1930-cas években megjelent négykötetes fizikatörténetében azt írta: az árja, északi és népi gondolkodású német kutatók az éterfizika révén jutnak el a természetet átlelkesítő Szellemhez. A modern fizikát, amelyben egyre fontosabb szerepet játszott a matematika, zsidó spekulációnak tartotta.
Idős korában - szinte egyetlen jelentős tudósként - a tudomány terét végleg elhagyva a hitlerizmus ideológusa lett, denunciálta a "zsidó tudományt". A második világháború után föladta magát a megszálló amerikaiaknak, akik rövid töprengés után futni hagyták az aggastyán tudóst.
Lénárd Fülöp 1947. június 7-én, 85 éves korában halt meg a Berlin melletti Messelhausenben.

Tudományos tevékenysége

Lénárdnak 1892-ben sikerült a vákuumcsövön lévő apró lyukra helyezett alumíniumfólián át (Lénárd-ablak) kivezetnie a levegőre a katódsugarakat, lehetővé téve azok tanulmányozását. Kísérletei során arra a következtetésre jutott, hogy a sugarak áthatolóképessége sebességüktől függ, és hogy a sugár negatív töltést visz magával. Az ő vizsgálatai vezettek el az elektron felfedezéséhez, de ez a dicsőség nem neki jutott osztályrészül.
Lénárd saját tervezésű, készítésű csöveiből Wilhelm Conrad Röntgen is vásárolt, innen eredt elsőbbségi vitájuk a röntgensugarak felfedezésével kapcsolatban. Számos kitüntetést megosztva kaptak, a Nobel-díjat azonban 1901-ben Röntgennek egyedül ítélték oda. A csalódott Lénárd - akit 1901-től minden évben jelöltek - végül 1905-ben vehette át a fizikai Nobel-díjat katódsugaras kutatásaiért és atommodelljéért.
Lénárd a modern fizika világába már nem tudott átlépni, nem akarta elfogadni Albert Einstein elméletét, aki az egész éterelméletet elvetette, semmisnek minősítve Lénárd alapfogalmát. Lénárd szakmailag elszigetelődött, és mellőzöttnek is érezte magát, hiszen Nobel-díja ellenére az elektron és a röntgensugár felfedezését is elvitatták tőle.