1976-ban kapott közgazdasági Nobel-díjat a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért.
Vitatott az, hogy Friedmant magyar származású Nobel-díjasként tatjuk-e számon, hiszen nem itt született, egyetlen percet sem élt Magyarországon, szülei azonban magyarok voltak, akik a XIX. század végén külön-külön érkeztek az Újvilágba a történelmi Magyarországról, pontosabban Beregszászról (ma Ukrajna). Saját elmondása szerint ő magyarnak tartotta szüleit, akik egymás között mindig anyanyelvükön beszéltek, bár gyermekeiket már nem tanították meg erre a nyelvre.
A monetarizmus elve Milton Friedman nevéhez köthető. Az Encyclopaedia Britannica szerint Milton Friedman a laissez faire-doktrína híve és egyik megalapítója, mely szerint a társadalom gazdasági ügyeit a kollektív hatalomgyakorlás kizárásával az egyéni döntésekre kell bízni. Mint 1991-ben megjelent "Monetarist Economics" című könyvében megfogalmazta, az üzleti ciklus elsősorban a pénzkínálattól és a kamatlábaktól függ - nem pedig a kormány pénzpolitikájától.
Alapvető tézise szerint, ha a kormány fokozni akarja a konjunktúrát, nem az állami kiadások növeléséhez kell folyamodni, ahogy ezt Keynes tanította. Az állam csak akkor járulhat hozzá a gazdaság növekedéséhez, ha növeli a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a politikusok többet kívánnak költeni, akkor ehhez vagy az adófizetőktől, vagy a tőkepiacokon kell pénzt szerezniük, a magasabb adók viszont a pozitív konjunktúrahatást nyomban eliminálják, a magasabb államadósságok pedig kiszorítják a piacról a magán hitelfelvevők egy részét, és így gátolják a beruházást. Az állam által nyújtott kölcsönök egyébként sem mások, mint leendő adók.
Friedman azt is hangsúlyozta, hogy az instabilitást nem a piac egyéni résztvevői idézik elő, hanem a politikusok, ezért véleménye szerint egyáltalán nem szabad konjunktúrapolitikát folytatni a kormánynak. Az állam dolga csak a magántulajdon definiálása, az ország védelme, a legszegényebbeknek az éhezéstől és nyomortól való megkímélése. (A feleségével írt és 1962-ben kiadott "Capitalism and Freedom" című művében a központosított és bürokratikus jóléti hálózatok helyett a negatív jövedelemadó vagy a szavatolt jövedelem mellett érvelt, mivel szerinte ezek a szociális hálók az individualizmus és a hasznos munka ellen hatnak.)
A monetarizmus tehát a nemzetgazdaság legstabilabb összefüggésének a pénz keresleti függvényét tekinti. Elsősorban a keynesiánus gazdaságpolitikákkal együtt járó magas inflációval szemben kialakult irányzat, ami szerint az infláció mindig monetáris jelenség.