1994-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat John Forbes Nash-sel és Reinhard Seltennel megosztva – „a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságért”.
Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten egy zuglói gyógyszerész gyermekeként. A híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban diákja volt és 1937-ben megnyerte az országos középiskolai matematikai versenyt. Gyógyszerész apja kívánságára 1942-ben ő is ilyen végzettséget szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a botanikai tanszéken lett doktorandusz – zsidó származása miatt máshová nem jutott be.
Harsányi János1944 májusától novemberéig munkaszolgálatos volt Budapesten, majd századát 1945-ben Ausztriába deportálták. Ő azonban a pályaudvarról megszökött és Raile Jakab jezsuita szerzetesnél (a budapesti Pápai Nunciatúra Segítő Bizottságának elnökeként jezsuita rendtársait és családtagjait beszervezve sok üldözöttnek nyújtott segítséget, amiért 1992-ben posztumusz Jad Vasem - díjat kapott Jeruzsálemben) keresett menedéket a Mária utcai kolostor pincéjében.
1946-tól filozófiát tanult az egyetem bölcsészkarán, 1947-ben doktorált, majd Szalai Sándor (szociológus, filozófus, az MTA rendes tagja) szociológiai intézetében lett tanársegéd, de ismert marxistaellenes nézetei miatt le kellett mondania állásáról. Gyógyszertáruk államosítása után szerelmével, Klauber Annával a Fertő-tó nádasain át Ausztriába szöktek, majd Ausztráliába emigráltak. Itt vette feleségül 1951-ben Annát, akivel együtt hagyták el az országot és érkeztek meg az ötödik kontinensre. Sydneyben három évig gyári munkásként dolgozott, ugyanis nem ismerték el magyarországi diplomáját. Így munka mellett végezte el a közgazdasági egyetemet. 1954-1956 között a Brisbane-i Egyetemen közgazdaságtant tanított.
1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre Kenneth Arrow (amerikai közgazdasági Nobel-díjas, aki John Hicks-szel megosztva kapta meg az elismerést 1972-ben. Ő a megalkotója a társadalmi választás elméletének és az „Arrow lehetetlen” tételnek.) mellett 1958-ban közgazdasági doktorátust szerzett. Főként matematikát és statisztikát tanult. Itt megírt PhD dolgozata már a játékelméletet taglalta.
1958-ban feleségével visszatért Ausztráliába, és a Canberrai Egyetemen kapott kutatói állást. Arrow segítségével 1961-ben a Detroiti Egyetemen helyezkedett el. 1964-ben a berkeleyi Kalifornia Egyetem professzora lett, ahol 1990-es nyugdíjba vonulásáig tanított, kutatott. Egyetlen gyermeke, Tom is Berkeleyben született.
Harsányi élete végéig kiválóan beszélt magyarul. Neumann Jánossal és Wigner Jenővel közös emléktáblája a Városligeti fasorban, régi gimnáziumuk épületén látható. A tudóst a Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben tiszteleti tagjává választotta.
Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 80 éves korában szívroham következtében hunyt el.